2.4 I kill your father

Sehun:
Szomorúan baktattam hazafelé. Arra számítottam, hogy Luhan örülni fog nekem, ehelyett kurvára látni sem akart. Viszont, ha ezt szeretné, nem fogok ellenkezni. Békén hagyom, míg meg nem gyógyul. Talán a betegsége miatt volt olyan ellenséges? Lehet, hogy stresszes időszaka volt a költözés meg a munka miatt? Találgattam, hogy miért, de aztán beugrott, hogy Xiumin sem volt túl kedves velem. Valamiért haragudtam rá. Nagyon kellemetlenül érintett, hogy annak ellenére, hogy én ott voltam Luhannal, mikor beteg volt, gondját viseltem, ő Xiumint akarta, nem pedig engem.
- Sehun! Hé, Sehun! Állj már meg! - annyira elgondolkodtam, hogy csak arra eszméltem fel, valaki megragadja a vállam és visszaránt. - Ember! Süket vagy? - kérdezte Kai. Elhúztam a szám. Nem volt kedvem hülyéskedni.
- Haver, utálom ezt a fejed! Megint mi bajod? - kérdezte "kedvesen".
- Hát... Luhan visszajött! - mondtam neki. Kai szemei elkerekedtek.
- Tényleg? És ezért vagy ilyen búvalbaszott? - pislogott.
- Hülye! - forgattam a szemeim. - Luhan le van betegedve és segíteni akartam neki, de mióta visszatért, elég ellenséges velem, mintha kerülni akarna, vagy valami. - magyaráztam.
- Ja, csak ez a baj? Én meg azt hittem meghalt valaki! Figyelj, ha tényleg ennyire szarul érzed magad tőle, kérdezd meg, hogy mi baja.
- Nem válaszolna. - ráztam a fejem.
- Akkor hozd el bulizni. Mármint, miután meggyógyult! A pia és a jó hangulat segíteni fog, higgy nekem! - kacsintott Jongin.
- Jó, hát... Ez nem egy rossz ötlet! - mosolyodtam el.
- Ez a beszéd! - veregetett hátba, majd elrángatott magával moziba, mert... Miért ne?

Luhan:
Körülbelül egy hétig betegeskedtem. Hánytam, ment a hasam, lázam volt. Ahogy ígérte, Minseok folyton velem volt és ápolt. Sehun nem keresett azután a bizonyos, ájulásos eset óta. Ez fájt, mert valahol reméltem, hogy beerőszakolja magát a lakásba, de közben meg örültem is, mert tudtam, hogy a betegségem miatta alakult ki és ha a közelemben van, csak rosszabbodik az állapotom.
Mikor egy hét múlva, nagyjából rendbe jöttem, visszamentem dolgozni. Egy kávézóban dolgoztam, Xiuminnal együtt. Ahogy fel-alá járkáltam, kiszolgáltam a vendégeket, hirtelen jelzett a kis csengettyű, hogy valaki belépett. Odapillantottam és majdnem leejtettem a csészékkel teli tálcát. Sehun jött a kávézóba egy lánnyal az oldalán. Mindketten kedvesen mosolyogtak rám, de én megszédültem. Talán nem volt a legokosabb ötlet egy hét után visszajönni! Állapítottam meg. Sehun és Yeri leültek ahhoz az asztalhoz, ami még hozzám tartozott, így esélyem sem volt elkerülni őket.
- Sziasztok! - erőltettem mosolyt az arcomra, de hangomon már nem tudtam változtatni, így pont olyan lehettem, mint egy hülyén vigyorgó robot.
- Szia! Jobban vagy? - kérdezték. Bólintottam, de megint a rosszullét kerülgetett.
- Mit hozhatok? - kérdeztem monoton hangon. Sehunék leadták a rendelést, én pedig elmentem, hogy elkészítsem a kért kávékat.
- Átvegyem? - kérdezte Xiumin, miközben mögém lépett.
- Nem kell! Megoldom! - ráztam a fejem. Mikor elkészültem a kávékkal, elvittem a két vendégnek és leraktam eléjük.
- Jut eszembe! - pillantott rám Sehun. - Ráérsz valamikor? - kérdőn néztem a fiúra.
- Attól függ. Miért?
- Kaiékkal megyünk bulizni és szeretném, ha eljönnél. - magyarázta.
- Öhm... Nem hiszem, hogy mostanság ráérnék, de majd szólok! - utasítottam el a meghívást. Még csak az kéne! Nem! Inkább kuksolok egyedül, otthon, mint velük egy buliban. Sehun elszomorodva nézett rám.
- Biztos? - bólintottam, majd szinte elrohantam onnan, mikor Minseok odaszólt, hogy menjek neki "segíteni".

Sehun:
Nem értettem Luhant. Megint úgy éreztem, hogy le akar rázni.
- Mi a baj? - kérdezte Yeri aggódva.
- Hát... Luhan mostanában kerül és nem értem miért.
- Lehet, hogy a közös múltatok miatt van. Kényelmetlenül érinti, hogy itt vagyok! - nézett rám. Yerinek elmondtam, hogy kapcsolatom volt Luhannal, így tudhatta, mi zajlik a fiúban.
- Lehet... Szerinted beszéljek vele erről? - kérdeztem. Yeri bólintott. Mivel neki amúgy is előbb kellett hazamennie, egyedül maradtam és vártam, hogy Luhan visszajöjjön.
- Yeri? - kérdezte mikor kihozta a számlát.
- Haza kellett mennie időre. - vontam vállat. - Luhan! - szóltam utána, mikor el akart fordulni.
- Mi az? - kérdezte.
- Tudom, kellemetlen lehet számodra, hogy Yerivel kell látnod... - kezdtem bele, de a fiú közbevágott.
- Nincs vele problémám!
- De akkor miért kerülsz? - kérdeztem kicsit hangosabban a kelleténél. - Amióta visszajöttél, folyton el akarsz küldeni! Tudod milyen szarul esik? - kérdeztem. Luhan tekintete, egyik pillanatról a másikra változott meg. Hirtelen, mintha szikrákat szórt volna.
- Szarul esik? Neked esik szarul? Hát tudod mit, te kis... - nem tudta befejezni, mert Xiumin lépett közénk és megragadta Luhan kezét.
- Jól van! Nyugalom! Luhan, menj hátra, csinálj egy tejeskávét! - a fiú elhúzta a száját és elfordult, majd elment. Xiumin most rám nézett.
- Sehun, fizettél? - megráztam a fejem. - Akkor kérlek! - kifizettem a kávékat, Xiumin megköszönte, majd megkért, hogy távozzak, de én nem hagytam magam így lerázni.

Luhan:
Még, hogy ő érzi szarul magát! Pfff! Ja, mert nekem marhajó érzés, hogy valaki mással van együtt. Késő délután volt, mikor Xiumin mondta, hogy megy dolgozni. Neki is van másodállása, egy bárban

dolgozik délutántól. Elköszöntünk, majd miután kimentünk a kávézóból, ő balra, én jobbra. Alig mentem pár sarkot, egy alak állt elém. Először megijedtem, de pár pillanat múlva felismertem.
- Sehun? - pislogtam meglepetten, mert nem számítottam rá, hogy találkozunk.
- Elmondanád mi bajod? - elhúztam a szám.
- Nem. - el akartam menni mellette, de nem engedte. Ezt többször is eljátszotta, amitől olyan ideges lettem, hogy mérgesen löktem arrébb.
- Luhan! - szaladt utánam a fiatalabb.
- Mi van? - kérdeztem mérgesen.
- Épp ezt akarom kérdezni! Miért kerülsz folyton? - sétált mellettem. Nem feleltem.
- Yeri miatt van? Ha ő a baj, megnyugtatlak, hogy én már túltettem magam rajtad!
- He? - kérdeztem értelmes fejet vágva.
- Ez volt a baj, nem? De megnyugodhatsz, mert én Yerit szeretem, nem téged! - ökölbe szorított kezem, szinte elfehéredett. - Csak szeretnék a barátod maradni! Ennyi! - hogy lehet valaki ennyire hülye? Dühösen néztem a fiúra.
- Csak annyit szeretnék, hogy gyere el velünk bulizni! Ha akarod, hozd Xiumint is! - kérlelőn nézett rám. Kifújtam mérgemet és felsóhajtottam.
- Jó, legyen... Majd írj, hogy mikor. - Sehun szemei felcsillantak.
- Jó, majd kereslek! - vigyorgott, majd szinte elszaladt. Megcsóváltam a fejem. Xiumin ki fog nyírni!