9. Ki az a Kim Jong In? +18

Sehun:
A hét majdnem minden napján összefutottunk. Sokat beszélgettünk, meg megmutattam neki a képeimet. Mindig elámult, hogy mennyi helyen jártam és folyton kérdezgetett. Ennek azért is örültem annyira, mert Jongin már kívülről fújja, hogy hol voltam, mit láttam, kivel voltam. Nem mintha nem érdeklődne, de jobb olyasvalakinek beszélni, aki tényleg issza a szavaimat. Igazán kezdtem megkedvelni. Ám egyik este, ahogy készülődtem, Kai jelent meg mögöttem.
- Hová készülsz?
- Luhannal találkozom.
- Mostanság sokat vagy vele. - nézett rám.
- Irigykedsz? - nevettem el magam.
- Isten ments! Dehogy! Csak... Nem gondolod, hogy nem kéne éppen vele kezdened? - furán néztem rá.
- Miért? Mert a haverjának a kutyáját babusgatod? Ugyan!
- Nem! Azért szólok, mert ismerlek. Meg fogod bántani. - figyelmeztetett. Lehajtottam a fejem. Tudtam, hogy mire gondol.
- Csak annyit kérek, hogy próbálj meg észnél lenni. - jelentőségteljesen nézett rám, mire bólintottam.
- Jó, majd igyekszem. - ígértem neki, de ez veszett ügy volt. Tudtam, hogy bejövök Luhannak. Nekem is tetszett. Nem is kicsit. Ráadásul ma bulizni megyünk, szóval minden adott egy kellemes éjszakára. Mivel idő közben eleredt az eső, gondoltam viszek ernyőt. Szép lassan sétálgattam az utcán, hallgattam, ahogy a hideg cseppek, kopognak a kifeszített anyagon és lecsorognak az esernyő szélére. Hamarosan, egy alakot véltem fölfedezni a távolban. Egyből kiszúrtam, hogy ő lesz az. Fölé emeltem az ernyőm.
- Szia! Miért állsz az esőben? - kérdeztem. Rám emelte a tekintetét és elmosolyodott.
- Szeretek ázni. Kellemes érzés. - nem értettem, de ha ő mondja, elhiszem. Ketten folytattuk a sétát. Hamarosan, beértünk a városba, ahol megkerestük az egyik kedvenc helyemet. Gyakran jártam ide, mármint amikor az országban tartózkodtam. Annyit mondhatok, hogy bevált hely. Letettük a kabátokat és rendeltünk inni. Én személy szerint, jobb szeretem, ha én vagyok a józanabb, így megpróbáltam kevesebb alkoholt fogyasztani, mint az őzike. Bár ez nem volt nehéz. Luhan úgy nyakalt, hogy csak lestem. Nevettünk, beszélgettünk, majd az egyik számnál felpattant.
- Én megyek táncolni. Te nem jössz? - kérdezte csillogó szemekkel.
- Menj csak. Én előbb ezt megiszom. - mutattam a poharamra. Bólintott, majd a tömegbe vonult. Szerencsére, pont jó helyen állt ahhoz, hogy rálássak és meg kell mondanom, hihetetlen jól táncolt, annak ellenére, hogy be volt piálva. Néha rám nézett és hívogatóan csillantak meg íriszei, de még nem mentem. Vártam a megfelelő pillanatra. Csak néztem és mosolyogtam, ő pedig táncikált tovább. Hirtelen egy srác mögé lépett és megragadta a derekát. Luhan nem ellenkezett, amiért én csak húztam a számat. Ez volt a megfelelő pillanat. Odaléptem, eltoltam a csávót és megragadtam Luhan csípőjét.

- Ez rosszul esett. - súgtam a fülébe. Hátrahajtotta a fejét, így pont a vállamon tudott pihenni.
- Sajnálom. - mosolyodott el.
- Ennyivel nem úszod meg. Kárpótlást akarok. - Luhan megfordult és a szemeimbe meredt.
- Milyen fajtát? - döntötte oldalra a fejét.
- Találd ki te! Lepj meg. - hajoltam hozzá közelebb. Idegeim a végsőkig feszültek és vártam a következő lépésre. Luhan átkarolta a nyakam és lehetetlenül közel vont magához. Nem bírtam tovább. Ajkaira martam és hevesen falni kezdtem. Jobb volt, mint ahogy elképzeltem. Párnái finom, édes ízűek voltak és nem tudtam velük betelni. Nem gondoltam volna, hogy ezt még lehet fokozni, ám mikor nyelvem átkúszott az ő szájába és találkozott az övével, végleg nem bírtam kontrollálni magam.
- Se-Sehun! - nyögte két csók között. - Ne itt! - szólt rám és kicsit ellökött. Ziháltunk mind a ketten. Kívánt engem. Lesírt róla. Vágytam rá. Ezen nincs mit szépíteni. Szavak nélkül beszéltünk egymással. Felvettük a kabátjainkat és amilyen gyorsan csak tudtunk, buszra szálltunk. Alig értük el a lakását, már félig levetkőztünk mind a ketten. Hevesen faltuk egymás ajkait és próbáltuk kikapcsolni egymás nadrágját. Amint kattant a zár, benyomtam Luhant az ajtón és berúgtam magam mögött. Elértük a szobáját és konkrétan, ráestünk az ágyára. Pusziltam ahol értem. Színes foltokat hagytam a nyakán, majd haladtam lejjebb, amit ő hangos nyögésekkel díjazott és többször is megvonaglott alattam, ahogy nemesebbik testrészét kényeztettem a számmal. Nem szenvedtem vele sokat. Sőt. Mióta leszedtem az alsóját, harcra készen állt az őzike. Végignyaltam merevedésén, puszikkal halmoztam el, majd visszatértem a mellbimbóira.
- Sehun... Nem bírom! - nyögte, kéjes vággyal teli hangon. Mosolyogtam rajta egy sort, majd nekiláttam a tágításnak. Hála az előző partnereinek, villámgyorsan sikerült a művelet és belé hatolhattam. Úgy döntöttem, hogy először kínzom kicsit. Lassan mozogtam benne, nyakát szívogattam, megnyaltam az érzékeny bőrt és elégedettséggel töltött el, hogy mennyire élvezi. A lepedőt markolászta, sóhajtozott, nyögött.
- Sehun! Ne kínozz! - szólt rám, bár elég érthetetlenre sikerült. Beadtam a derekam és gyorsabb tempóra kapcsoltam. Luhan eddig is hangos volt, de ezek után, szerintem a szomszéd simán hallott. Hol a nevemet kiabálta, hol gyorsabb tempóra ösztökélt. Nagyon kerestem, hol lehet az a bizonyos pontja és végül sikerült rátalálnom. Hatalmas sikoly szakadt fel belőle. Diadalittas mosoly jelent meg arcomon és megpróbáltam ugyan oda lökni. Közbe ráfogtam és olyan tempóban kezdtem mozgatni a kezem, amilyen gyorsasággal löktem. Nem kellett sok neki és a kezeim közé élvezett. Nem sokkal később én is elmentem. Kihúzódtam belőle és zihálva néztünk egymásra. Puszit nyomtam a szájára és mellé gördültem. Átöleltem a derekát, ő pedig hozzám bújt. Mielőtt elaludtam volna, ránéztem az órára. Éjfél. Konstatáltam magamban, majd lehunytam a szemeimet és elaludtam.

Reggel, korán keltem. Pontosabban hatkor. Nem vagyok korán kelő típus, kivéve, ha este szexeltem. Ez egy berögződés nálam. Kikeltem Luhan mellől és a felsőmért indultam. A lakás legkülönbözőbb részein találtam meg a ruhadarabjaim. Miután sikerült felöltöznöm, bementem a szobába. Leültem az ágy szélére és megsimogattam a haját.
- Sajnálom! - súgtam olyan halkan, hogy csak én hallhattam. Felálltam mellőle és az ajtó felé vettem az irányt, ám egy hang megállított.
- Te is elmész. Igaz? - döbbenten fordultam meg. Luhan háttal feküdt nekem és nem nézett rám. Hangja különös volt. Egyszerre éreztem benne a szomorúságot és a beletörődöttséget. Nem válaszoltam, így csönd telepedett ránk, amit ő tört meg.
- Gondoltam. - motyogta halkan. - Mindegy. Már megszoktam. Az ajtót csukd be magad után. - rettenetes érzés kerített hatalmába. Kimentem a szobából, de egy pillanatra visszanéztem. Halk pityergést hallottam és Luhan vállai rázkódtak. Szörnyű volt. A szívem majd megszakadt. Nem tudtam hová tenni az érzést. Eddig sosem okozott problémát, hogy otthagyjam a szexpartnereimet. De most... Nem mentem vissza. A megszokás miatt, reflexből hagytam el a lakást és csuktam be magam után az ajtót. Miközben mentem le, a lift falának dőltem és a fejemet fogtam. Mi történt? Mit

tettem? Majdnem elsírtam magam. Majdnem. Korán értem haza és leroskadtam a kanapéra. Csak bámultam magam elé mereven. Nem sokkal később, Kai is hazaért a futásból és amikor meglátott, teljesen ledöbbent.
- Mond, hogy nem az van amire gondolok!
- Mi van, ha mégis? - fordultam felé. Kai szemei szikrákat szórtak. A következő pillanatban, egy hatalmasat csattant arcomon a tenyere.
- Kértelek, hogy ne csináld! Mit képzelsz? Hülyeségből mondtam? - kiabált velem.
- Kai...
- Nincs Kai! Még egyszer megtudom, hogy a közelébe mész, megfojtalak! Ja, és csak, hogy tudd! Ezt senkinek sem szabad elmondanod! - mérgesen távozott, miután bólintottam. Magamra maradtam. Beszélnem kellett valakivel. Az a valaki, pedig egy személyt takart, mégpedig másik legjobb barátomat, Chanyeolt. Csak később jöttem rá, hogy nem szabadott volna elmondanom neki, mert hatalmas zűrzavarba keveredtünk...