- Igazán gyönyörű lett! - feküdtem a pultra és előhúztam a telefonom, hogy lefotózhassam őket, de véletlenül magamat kaptam le, mire Tao ismét felnevetett. Igen. Azt hiszem tényleg részegek voltunk.
- Anyám! Kris! Te mennyit ittál? - hallottam rokonom hangját a hátam mögött.
- Nem sokat! - legyintettem.
- Nem? Jó. Gyere ide! - megfordultam és láttam, hogy Luhan hátrébb lép. Elindultam felé, de a második lépésnél, majdnem eltaknyoltam.
- Jól van! Ügyes vagy! Ülj le de azonnal! - tettem amit mond, felesleges lett volna vitába szállni vele. Leültem, ő pedig egy pogácsát nyomott a kezembe.
- Megenni! Most! Te is! - szólt Taora és leültette mellém. - Innentől, pia nincs, zabáltok! - közölte és otthagyta nekünk a zacskót, majd távozott.
- Azt hiszem, sarokba vagyunk állítva. - nevettem.
- Én is! Mindig ilyen? - kérdezte Tao, mire megráztam a fejem.
- Nem. Csak mostanság nincs túl jó passzban. - megettük az egész zacsi pogácsát, aminek meg lett a hatása, kicsit kijózanodtunk. Luhan hamarosan visszatért egy liter vízzel, amit megitatott velünk, majd ismét letesztelt minket, hogy jól vagyunk-e. Ám, amint eltűnt a látókörünkből, ismét iszogatni kezdünk és ott folytattuk, ahol tartottunk. Mikor már harmadjára is visszajött, Luhan olyan dühös lett ránk, hogy visszacipelt minket a szállásra.
- Tekintettel arra, hogy alig tudtok járni, holnap fürödtök! Világos? - bólogattunk, de amint Luhan kiment, elröhögtük magunkat.
- Mi ő? Diktátor? - kérdezte Tao.
- Ja, olyasmi! - vontam vállat. Egyik pillanatról a másikra álmosodtam el. Hátradőltem az ágyon és behunytam a szemeim.
- Mi van? Most alszol? - hallottam Tao hangját.
- Igen! - válaszoltam. Arra már nem emlékszem, hogy mondott-e valamit, mert elnyomott az álom.
- Kris! Hahó! Kris! - arra keltem, hogy valaki bökdös. Félig felnyitottam az egyik szemem és a félhomályban, Xiumin alakját véltem kirajzolódni.
- Mi van? - kérdeztem. Minek keltett fel? Fájt a fejem, hányingerem volt, szédültem. Tipikus másnaposság.
- Hol van Luhan? - kérdezte.
- Honnan tudjam? - feleltem nyűgösen.
- Talán mert a rokona vagy és együtt jöttetek el.
- Fogalmam sincs! Különben is, miért érdekel?
- Mert ő kezdi a mai programot és ahhoz fel kéne kelni. - magyarázta.
- Amint látod, itt nincs. És mint már mondtam, foga... - nem tudtam befejezni, mert egy éles sikoly hasított a mondandómba. Mivel én egy kissé le voltam lassulva, Xiumin előbb ért a folyosóra mint én, de megpróbáltam én is a hang irányába sietni.
- Mit képzelsz, mit csinálsz? - Luhan állt a folyosón, Sehunék szobájával szemben és a változatosság kedvéért, ismét veszekedtek.
- Hogy én? Te mit kerestél az ágyamban?
- Este hazahoztam Kris-éket és fáradt voltam! Talán bűn?
- De miért az én ágyamban?
- Minek másztál mellém, ha láttad, hogy ott vagyok? - kiabált vissza rokonom.
- Mert az az én helyem.
- De egyszemélyes te utolsó barom! Nem találtál másik helyet?
- Ahogy te sem? Ez a gólyák szobája! - veszekedett tovább Sehun.
- Bocs de sötétben elég nehéz volt megállapítani, különösen, hogy amíg egyedül voltam, elment az áram. Szóval ne akard már bemagyarázni, hogy az én hibám!
- Közbelépjek, vagy intézed? - súgta nekem Minseok, mire rápillantottam. - Oké, intézem én! - gondolom rájött, hogy nem vagyok csúcsformában, így ő lépett Luhanhoz helyettem és megpróbálta elrángatni a fiútól. Nagy nehezen sikerült leszedni egymásról a két veszekedőt, majd bevonszoltuk Luhant a szobába.
- Kellemes volt az ébresztés! - lépett hozzánk Suho.
- Az egész a te hibád! - fordult felém Luhan.
- Az enyém? Miért? - döbbentem meg.
- Ha nem ittátok volna le egymást Taoval, nem kellett volna visszahurcolnom titeket és nem vaktában kerestem volna kulcsot, ami ahhoz vezetett, hogy Sehunon kellett aludnom! - szidott le. Remek! Ő mászik más ágyába és én vagyok lebaszva. Kellemesen indul a nap.
- Ne már, hogy engem cseszegetsz! Ha jól tudom, te kezded a mai napot egy ismerkedéssel meg, mit tudom én... Szóval mi lenne, ha azzal foglalkoznál? - kérdeztem.
- Azt is fogom tenni! Öt percet kapsz, hogy összevakard magad meg a haverod és legyertek reggelizni. - parancsolt rám, majd otthagyott. A többiek felé fordultam, akik csak vállat vontak és elhagyták a szobát. Sóhajtva fürödtem le gyorsan, majd megpróbáltam Tao-t is felébreszteni.
- Héé! Tao! - szólongattam, mire pislogva nézett fel rám. - Fel kell kelni!
- Nee! Nem akarook!
- Tudom mit érzel! De ha nem készülünk el, Luhan letépi a fejünket. - Tao nem felelt, csak bólintott és kimászott az ágyból. Gyorsan letusolt, de ahogy láttam, nem frissült fel annyira. Mondjuk, megértem. A tegnap este után, rajtam sem segített, hogy lezuhanyoztam. Annyi a látható külömbség, hogy már nem vagyok alkohol szagú, de ennyi. Ettől függetlenül, ugyanolyan mosott szarnak érzem magam, mint előtte. Lebattyogtunk a konyhába reggelizni és körülbelül a második bögre kávémnál éreztem azt, hogy kezdek helyrejönni. Miközben reggeliztünk, Luhan elmondta a napi programot.
- A meleg időre való tekintettel, a mai program a tengerparton lesz, illetve benne! Mindenki hozzon magával váltóruhát és törülközőt, kaját ott kaptok! - kitörő örömmel fogadták a többiek ezt a tervet, így viszonylag gyorsan belapátolták a reggelit és mindenki rohant, hogy átöltözzön, meg elkészüljön. Miközben mi is nyomultunk a tömeggel, Taohoz léptem.
- Jobban vagy? - kérdőn pillantott rám.
- Igen. Köszi. De, honnan tudtad, hogy szarul voltam? - lepődött meg.
- Láttam rajtad. - vigyorodtam el. Ő is küldött felénk egy mosolyt, majd eltűnt a szobájában.
- Alig várom, hogy vége legyen! - fogadott ez a mondat, amint bezártam az ajtót. Furcsa pillantásokkal illettem rokonom, akitől a megjegyzés érkezett.
- Én most kezdem élvezni! Neked, mi bajod? - kérdeztem.
- Csak az az idióta Sehun! Egyszerűen nem bírom elviselni! Borzalmas!
- Higgadj le! Nem veszed észre, hogy ezzel az ő kezére játszol? Éppen azt akarja elérni, hogy idegbeteg legyél a közelében. - magyaráztam.
- Tudom, de nem megy! Annyira nem egy hullámhosszon mozgunk, hogy az valami rettenetes. - fintorgott.
- Vagy éppen az ellenkezője! - szólalt meg Lay a szoba túlsó végében.
- Tessék? - fordult felé az idősebb. Nem hitt a fülének.
- Csak azt mondom, hogy talán éppen az a rettentő hasonlóság ami bennetek van, az taszít titeket.
- Hasonlóság? Ugyan! Semmi közös nincs bennünk.
- Dehogynem! Figyeld csak meg!
- Egy példát mondj! - szikráztak Luhan szemei.
- A temperamentumotok például elég hasonló! - vont vállat Lay, majd elhagyta a szobát.
- Szerintem szívott valamit. - csóválta a fejét Luhan, majd lecseszett, hogy miért nem készültem már el, és követte Layt.
Kellemesen meleg szél fújdogált, a nap sütött, a víz langyos volt. Tipikus strandidő. Kiszemeltünk egy félárnyékos helyet és lepakoltuk a cókmókjainkat. Amíg a lányokra vártunk, hogy elkészüljenek, mi fiúk, csak lekaptuk a felsőinket és a törülközőkre hevertünk. Ahogy végignéztem a többieken, döbbenten pislogtam jobbra balra. Először is, nem tudtam, hogy Xiumin, ennyire ki van gyúrva. Taora számítottam, hiszen wushuzik, de teljesen ledöbbentem. Hm. Lehet, hogy többet kellett volna gyúrnom?
- Min agyalsz? - kérdezte Luhan mellém lépve.
- Hogy edzenem kellett volna.
- Hagyjuk már! Semmi baj nincs veled! Nézz oda! Az a csaj is téged bámul! - mutatott az egyik irányba. Odapillantottam és meg kellett állapítanom, hogy Luhannak bizony igaza van. Miután a lányok végeztek, beszélgettünk kicsit, majd következhetett a játék. A feladat egyszerű volt, kis csoportokra bomlottak a gólyák és minden lány, választott magának egy fiútt, akinek a nyakába ült és le kellett löknie a másik fél egyik tagját. Luhan volt a játékvezető, így neki nem kellet beszállnia, nem úgy, mint nekem. Annyit emelgettem, hogy megfájdult a vállam. Ez volt délelőtt, meg sorversenyek, a délután többi része pedig szabad foglalkozás. Sokat úsztam, de miután meguntam, kifeküdtem a napra és olvasgatni kezdtem az egyik könyvem, amit magammal hoztam. Hamarosan Luhan is csatlakozott hozzám, ám ő a telefonját bütykölte.
- Mit csinálsz? - kérdeztem.
- Pizzát rendelek.
- Minek? Itt egy csomó kajálda!
- Igen. Amik direkt arra mennek rá, hogy az itt tartózkodóknak, a lehető legdrágábban adjanak mindent, mivel tudják, hogy a többség, nem hozott magával semmit. Olcsóbb, ha rendelek. - logikus válasznak tűnt, így ráhagytam. Luhan lebonyolította a telefont, majd hanyatt dőlt a törülközőn.
- Eltakarod a napot! - odafordultam és ahogy sejtettem, Sehun állt Luhan felett és feltételezem, szándékában állt, kikészíteni az idősebbet.
- Te is itt vagy? Nem vettelek észre! - vigyorodott el.
- Egy sima "bocsánat, arrébb állok" is megteszi! - fintorgott Luhan. - Bunkó. - vetette még oda.
- Ja, és ennek a bunkónak a felsőtestét stírölted egész nap, szóval a helyedben én nem szólnék.
- Álmodik a nyomor! Max a barátnőd nézegethetett. Bár nem vagy valami nagy szám, szóval lehet, hogy ő is megunt! - vágott vissza Luhan.
- Ezt ki mondja?
- Sokan!
- Szegények! Biztos nem volt jobb társaságuk! - fordult el Luhan, majd a naptejért nyúlt.
- Ne segítsek? - jött a következő kérdés Sehuntól. Luhan már annyira ideges volt, hogy mérgében, a flakon egész tartalmát, a kezébe nyomta.
- Megoldom egyedül is!
- Biztos?
- Te még mindig itt vagy? Hányszor mondjam még, hogy menj innen? - kérdezte Luhan mérgesen, majd felállt a fiúval szemben.
- Most mit izélsz? Tök kedves voltam! - láttam Sehun szemében, hogy most marha büszke magára.
- Tudod mit? Mégiscsak segíthetsz! Tessék! Kend el a barátnődön és ne rajtam lógj! - Luhan a kezében lévő krém egy nagy részét, Sehunhoz vágta, így a naptej, fröcsögve ütközött a fiú hasának. Sehun egy szó nélkül fordult meg és hagyott ott minket.
- Végre! - sóhajtotta az idősebb és elkezdte bekenni magát. Megforgattam a szemeimet és visszamélyedtem a könyvembe, amit magammal hoztam.
Még jó, hogy Luhan ennyire talpra esett srác.Mi lenne, ha ő is ugyanígy cselekedne, mint a többiek.Bele sem merek gondolni.Ajajj...Folytasd és jelölhetsz.
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszett :D Egyébként nem tudom miért, de eddig az összes sztorimban Luhan karakterei voltak a legjobban sikerültek (sztem). Nem tudom miért tudok vele ilyen jól dolgozni, bár jó alany :) Sietek a kövivel!
Törlés