- Mi van? Megnémultál? - nézett rám kérdőn. Csak bólintottam, féltem, ha megszólalok, nem bírom majd visszafogni magam. Kai játékosan elmosolyodott és vállat vont.
- Felőlem, így is játszhatunk! - vigyorgott döglesztően, majd ismét rám hajolt. Azt hittem, hogy majd veszett mozdulatokkal fog kényeztetni, de nem. Ehelyett, sokkal rosszabbat csinált. Olyan kínzóan lassú tempóban kezdte mozgatni a fejét, hogy már nem tudtam hova lökni a csípőmet, többért könyörögve. Éreztem, hogy lassan itt a vége, nem bírom. Ám akkor telt be leginkább a pohár, mikor éreztem, hogy fogai finoman hozzámérnek, majd megszívja a makkom.
- Azt a rohadt! - tört föl belőlem a kiáltás. Ennyi! Ő nyert! Gondolom, most örül a fejének.
- Kai... El fogo... - nem bírtam befejezni. Gyorsabb tempóra kapcsolt, én pedig az eddigieknél is hangosabban kezdtem kiabálni. Érezhette, hogy nem bírom sokáig, mert az utolsó utáni pillanatban, kieresztett ajkai közül és a nyakamra hajolt. Leszedte az alsóját és miközben szájával fent tevékenykedett, nekilátott, hogy előkészítsen. Az eleje nem volt olyan rossz, mint amire számítottam, ám mikor már ő jött, az határozottan kellemetlen volt. Úgy éreztem, menten kettészakadok, ha beljebb csúszik, ugyanakkor nem akartam, hogy abbahagyja. Tudtam, hogy a fájó érzés, csak az elején van és később jobb lesz, így nem állítottam le.
- Jól vagy? - kérdezte puszit hintve arcomra. Bólintottam és összeszorítottam a fogaimat.
- Mindjárt jobb lesz, csak lazíts egy kicsit! - tanácsolta. Megpróbáltam megfogadni a tanácsát, de őszintén, nehezemre esett, mikor épp ő van bennem és ráadásul egy elég tekintélyes családi ékszerrel van megáldva. Legalább már tudom miért van akkora arca. Lassan kezdett mozogni, hogy hozzászokhassam az új érzéshez. Tehetetlenül nyögtem alatta, gyomrom kellemes görcsbe rándult, minden egyes lökésnél. Leírhatatlan volt az érzés. Bizsergető volt, vad és jó. Nagyon jó.
- Jó ég! - kiáltottam el magam, mikor megtalált bennem egy olyan pontot, amitől a hátam is ívbe feszült.
- A nevem! - utasított, de nem értettem mire gondol.
- Mi?
- A nevem mond! - utasított ismét.
- Jongin! - kiáltottam fel, mikor egy hatalmasat döfött rajtam. Döglesztő vigyort villantott, majd egyre gyorsabban kezdett lökni és ugyanahhoz a ponthoz. A végén, már semmi értelmeset nem tudtam mondani, csak kiabáltam össze-vissza.
- Nem bírom! - szóltam rá, mikor már vagy tizedjére kezdett lassítani a beteljesülés előtt. Nem bántam, hisz minél tovább érezhetem magamban, annál jobb, de kezdtem fáradni. Kai nem válaszolt,
de nem is lassított le, ami azt jelentette, hogy figyelembe vette a kérésem. Nem kellet már sok, sem neki, sem nekem. Hamarosan mindketten átléptük a gyönyör kapuját, majd zihálva feküdtünk el egymás mellett.
- Ezek szerint, megbocsátasz? - lihegte Kai. Ránéztem.
- Hát, ha nálad csak ennyi a bocsánatkérés, akkor azt ajánlom, próbálkozz még egy kicsit. - vigyorogtam rá. Mivel értette a célzást, felnevetett, majd fölém hajolt és megcsókolt.
- Ha nem haragszol, tartanék egy kis szünetet! - vigyorgott.
- Pff! Ennyitől kifáradtál?
- Ne is haragudj, de rendesen megdolgoztatod az embert! - kérte ki magának.
- Béna! - húztam a számat. Fölém hajolt és hevesen megcsókolt.
- Ennyivel érd be egy ideig. - súgta, mikor elvált tőlem. Elmosolyodtam és közelebb bújtam hozzá.
- Jongin!
- Hm? - kérdezte, miközben a hajammal játszott.
- Megbocsátok!
- Jó ég! - kiáltottam el magam, mikor megtalált bennem egy olyan pontot, amitől a hátam is ívbe feszült.
- A nevem! - utasított, de nem értettem mire gondol.
- Mi?
- A nevem mond! - utasított ismét.
- Jongin! - kiáltottam fel, mikor egy hatalmasat döfött rajtam. Döglesztő vigyort villantott, majd egyre gyorsabban kezdett lökni és ugyanahhoz a ponthoz. A végén, már semmi értelmeset nem tudtam mondani, csak kiabáltam össze-vissza.
- Nem bírom! - szóltam rá, mikor már vagy tizedjére kezdett lassítani a beteljesülés előtt. Nem bántam, hisz minél tovább érezhetem magamban, annál jobb, de kezdtem fáradni. Kai nem válaszolt, de nem is lassított le, ami azt jelentette, hogy figyelembe vette a kérésem. Nem kellet már sok, sem neki, sem nekem. Hamarosan mindketten átléptük a gyönyör kapuját, majd zihálva feküdtünk el egymás mellett.
- Ezek szerint, megbocsátasz? - lihegte Kai. Ránéztem.
- Hát, ha nálad csak ennyi a bocsánatkérés, akkor azt ajánlom, próbálkozz még egy kicsit. - vigyorogtam rá. Mivel értette a célzást, felnevetett, majd fölém hajolt és megcsókolt.
- Ha nem haragszol, tartanék egy kis szünetet! - vigyorgott.
- Pff! Ennyitől kifáradtál?
- Ne is haragudj, de rendesen megdolgoztatod az embert! - kérte ki magának.
- Béna! - húztam a számat. Fölém hajolt és hevesen megcsókolt.
- Ennyivel érd be egy ideig. - súgta, mikor elvált tőlem. Elmosolyodtam és közelebb bújtam hozzá.
- Jongin!
- Hm? - kérdezte, miközben a hajammal játszott.
- Megbocsátok!
OMG!!! Imádlak!!!<3 Végre beteljesült, az amit már régóta vártak.Egymásé lettek.Reméljük, hogy nem jön közbe semmi ami elronthatná a kapcsolatukat.Folytasd jelölhetsz.
VálaszTörlésÖrülök, h tetszett a rész, sietek a kövivel! :3
Törlés