13. Ki az a Kim Jong In?

Kyungsoo:
Döbbenten meredtem hol Luhanékra, hol Baekhyunékra.
- Ez... Ezek mióta vannak ilyen jóban? - döbbentem le.
- Öhm... Izé... - motyogta Baekhyun. Majdnem nekiugrottam.
- Szóval? Mióta vannak így? - kiabáltam rájuk.
- Do, nyugi! Már minden rendben... - Chanyeol megpróbált megnyugtatni, de csak jobban felhúzott.
- Menjetek a fenébe! - megfordultam és otthagytam őket. Egyenesen Luhanék felé vettem az irányt. Épp akkor értem oda, mikor Sehun egy kis sütivel etette hyungot.
- Ez mi? - kérdeztem élesen. Megfordultak és kérdőn pislogtak rám.
- Lekváros linzer. - válaszolt Sehun. Pff, mintha ez érdekelt volna.
- Nem erre voltam kíváncsi! Miért nem mondtad, hogy kibékültetek? - néztem Luhanra idegesen.
- Hát... Én... Szóval, azért, mert így reagáltál volna akkor is. - lépett kicsit Sehun mögé.
- Te meg vagy húzatva? Elfelejtetted, hogy otthagyott, vagy mi? - fontam össze a karjaimat.
- A békülésnek ez a lényege. Hogy megbocsátok és nem hánytorgatom fel többet a dolgot, ő pedig

megpróbál javítani a dolgokon. - magyarázta teljes beleéléssel.
- De nem látod, hogy megint kihasználhat? Ki tudja, hogy mit játszik el megint? Nem megbízható! Egy szélhámos! - próbáltam hatni rá.
- Héé! Azért még itt vagyok! - kérte ki magának Sehun. - Egyébként, nem terveztem megint otthagyni!
- Persze! Ezt higgyem is el? Ugyan Luhan! Jobbat érdemelsz! Miben különb ő, mint a többiek?
- Bocsánatot kért. - adta az egyszerű választ. - Do, túl merev vagy! Tudom, hülyén hangzik a magyarázat, de hidd el, hogy az őszinte bocsánatkérés, nekem sokat ér, főleg, hogy ő volt az egyetlen aki megtette.
- Luhan...
- Kérlek Do! Hagyj felnőni! - mosolygott rám. Nem tudtam mit felelni. Talán igaza van. Én csak remélni tudom, hogy ezúttal kifogta magának az aranyhalat. Sóhajtottam és egy mosolyt erőltettem az arcomra.
- Egyébként, csakhogy tisztázzuk, ti, hogy kerültetek ide? - kérdeztem.
- Van egy haverom, aki kritikus és hozhatott vendégeket. - válaszolta Sehun.
- Neked is? Chanyeol pontosan ugyanezt mondta. - csodálkoztam el.
- Mivel közös az ismerős. - kacsintott Sehun. Öhm... Oké. Épp reagálni készültem, mikor az emelvényen, egy idős férfi jelent meg és megütögette a mikrofont, ami olyan éles hangot adott ki, hogy azt hittem, átszakad a dobhártyám.
- Elnézést... Khm... Szóval, üdvözöljük kedves vendégeinket! A vacsora hamarosan tálalva, kérem fáradjanak a másik terembe. Mindenkinek kijelölt helye van, így kérem keressék meg! Köszönöm és jó étvágyat. - mindenki az étkező felé kezdett vonulni, nekem pedig hirtelen eszembe jutott, hogy talán Jongin is itt van valahol. A probléma csak az, hogy sosem láttam és nem ismerem fel. Gondolataimba mélyedve ültem a helyemre és vártam, hogy mindenki más is megtegye ugyanezt. A szemben lévő székre pillantottam. Vajon, ki fog odaülni? Tanakodtam. Elmélkedésemből a szék kihúzódásának a hangja rángatott ki. Felnéztem még üres tányéromból és legalább akkorára tágultak a szemeim, mint egy görögdinnye.
- TE? - kiáltottam fel. Ezt nem hiszem el! Kai mit keres itt?
- Szia hyung! - köszönt és megeresztett egy halvány mosolyt. Szikrázó tekintettel meredtem rá, de a torkának esni, már nem tudtam, mert rögtön hozták a vacsorát. Egész végig egymással szemeztünk. Én gyilkos pillantásokat küldtem felé, míg ő hol megbámult, hol a tányérját nézegette. A vacsora után, leszedték az asztalt és a nagyterem felé vettük az irányt.
- Te, mit keresel itt? Vagy téged is Sehun és Baekhyun haverja hozott be? - sziszegtem neki.
- Így is fogalmazhatunk... - húzta el a száját. Hirtelen a bemondó lépett hozzánk, aki gondolom az est szervezője is volt.
- Nahát! Jongin! Nem hittem, hogy eljössz! Örülök, hogy újra látlak. Rég találkoztunk. - vigyorgott.
- Jongin? - pislogtam nagyokat.
- Ki a barátod? - pillantott rám a pasi.
- Do Kyungsoo. És nem vagyunk kifejezetten barátok. - fintorogtam.
- Kyungsoo? Aki az Eldoradot vezeti? Jongin az egekig magasztalta azt a helyet. Már terveztem, hogy megyek, de valami mindig közbejött. Viszont jövőhéten lehet, hogy benézek. - kacsintott rám. Lesokkoltan néztem a faszira. Jongin? Miii?

- Te, nem akarsz beszédet mondani? Szerintem feldobnád a hangulatot, hiszen népszerű kritikus vagy! Mindenki olvassa a cikkeidet. - Kai bólintott és elvette a felé tartott mikrofont. Döbbenten néztem, ahogy végigvonul az emberek között és a színpadra lép.
- Jó estét! Én, szeretnék szólni pár szót! - kezdett bele. - Kim Jong In vagyok! Sokan ismerhetitek a cikkeimet, de aki mégsem, annak elmondom, kritikusként dolgozom. Felkutatom a legnépszerűbb éttermeket és véleményt írok róluk. Ezt tettem az utóbbi időben is. - közelebb léptem, szinte a színpad széléhez álltam, hogy megbizonyosodjak, jól látok és hallok. - De... Tettem valamit. - csuklott el a hangja. - Hibát követtem el. Hazudtam! Hazudtam valakinek, akit nagyon kedvelek és megharagudott rám. - lepillantott hozzám és a szemeimbe nézett. - Szeretnék bocsánatot kérni! Do! Annyira sajnálom! - mindenki felém fordult. Égett a fejem rendesen. Kaira pillantottam, akinek a tekintete szinte égette a lelkemet. Nem tudtam mit csináljak, hiszen bocsánatot kért, de annyira le voltam döbbenve, hogy csak álltam egy helyben, néztem rá és agyaltam egyfolytában. Mit csináljak? Nem bánthatom meg azzal, hogy azt mondom nem, de kissé csalódottnak éreztem magam, hiszen egészen eddig, azt akartam tudni, hogy ki az a Kim Jong In és most itt áll előttem, a bocsánatomért esedezik és nem merek megszólalni. Mi a franc legyen?