10. Ki az a Kim Jong In?

Kyungsoo:
Megpróbáltam figyelni Luhanra, de a hét minden napján, le volt foglalva. Gyanítottam, hogy miért, de reméltem, hogy ezúttal más lesz. Meg bíztam abban, hogy Kai beszélt Sehunnal. Viszont a következő héten, kezdtem gyanút fogni, hogy itt valami történt. Luhan az első három napban nem jött dolgozni és Kai is szokatlanul csöndben volt. Nem szekált, nem tett megjegyzést az ételeimre. A legbosszantóbb pedig az volt, hogy Sehun sem volt az étteremben. Csak egy dolog zakatolt a fejemben. Luhan lefeküdt Sehunnal. Miközben mentünk hazafelé, rákérdeztem Kainál.
- Kai! Szerinted történt valami Sehun és Luhan közt? - puhatolóztam.
- Nem tudok róla. - rázta a fejét, de nem nézett rám. Rosszat sejtettem.
- Kai! Őszinte vagy? - néztem a szemeibe. Zavartan bólintott egyet.
- Jó! - elhittem neki. Nehezen, de elhittem. Viszont beszélnem kellett Baekhyunnal. Másnap fel is hívtam, hogy találkozzunk. Hátha vele beszélt Luhan. Egy közeli kávézóba mentünk, hogy senki se zavarhasson minket.
- Szóval? Mi a probléma? - kérdezte Baekhyun, miután leült mellém.
- Aggódom Luhan miatt. Napok óta nem jár dolgozni, csöndes és elég depressziós a kisugárzása. - magyaráztam. Baekhyun oldalra pillantott.
- Nem tudom mi lehet vele. Nem beszéltünk mostanság. - vont vállat. Furán néztem rá, de elhittem. Hármunk közül, Baekhyun lóg ki a legjobban, mivel ő kevésbé ragaszkodik hozzánk, mint mi hozzá. Ez sosem zavart minket, mivel olyannak szerettük amilyen és mindig számíthattunk rá, bármi is történt. Végül nem szólt egyikünk sem. Megittuk a kávéinkat és hazaindultunk. Miközben az utcán sétáltam, Kai írt egy sms-t, hogy csak később tud jönni, így kerítenem kellett valakit, aki vigyáz majd Mentára. Azt tudtam, hogy Luhanra nem akarom bízni, mert megvan neki a saját problémája. Ismét elővettem a mobilom és megkértem Baekhyunt, hogy jöjjön az étterembe.
- Nem baj, ha Chanyeol is jön? Ma randink lett volna, de akkor besegít ő is.
- Felőlem, jöhet. - miután ezt is lerendeztem, összepakoltam a csomagjaim és az Eldorado felé vettem az irányt. Baekhyunék körülbelül akkor érkeztek, mikor én is odaértem.
- Sziasztok! - mosolyogtam rájuk, majd a colosra meredtem.
- Örülök a találkozásnak! - vigyorgott telibe. Nem tudtam megszólalni, csak kedvesen mosolyogtam. Ekkora emberrel, még életemben nem találkoztam! Bementünk a konyhámba és Baekhyun kezébe nyomtam Mentát, én pedig átöltöztem és nekiláttam a főzésnek. Chanyeol felajánlotta, hogy megmossa a zöldségeket, így nekem azzal már nem kellett foglalkoznom. Jó ideig senki sem zavart meg minket. Mindenki végezte a munkáját. Baekhyun Mentával volt elfoglalva, Chanyeol zöldségeket aprított, én pedig főztem. Ám a munka csendjét, Chanyeol mély hangja vágta ketté.
- Egyébként, miért hozod be a kutyádat? - nézett rám.
- Mert még kicsi ahhoz, hogy otthon hagyjam. - válaszoltam.
- Ja, Kai a kutyadadusa. - szólt közbe Baek.
- Kutyadadus? Ez még annál is durvábban hangzik, minthogy Sehun megfektette Luhant. - döbbenten kaptam rá a tekintetem. Baekhyun ijedten nézett a magasabbra, aki beharapta az ajkait.
- Hogy mi? - nem akartam elhinni. Teljes döbbenettel meredtem rá.

- Azt kérdeztem mit mondtál! - kiabáltam rá, mire hátrébb lépett.
- Anyám, Chanyeol! - Baekhyun felé fordultam.
- Te tudtál erről? - a földre pillantott. - Miért nem mondtad el? Még kérdeztem is.
- Na haragudj, de Luhan elméletileg egy érett férfi nem? Talán ha nem kezelnénk úgy, mint egy ovist, maga is túllépne a dolgokon. - mérgesnek tűnt, ami felbaszta az agyam.
- Cseszd meg! Elméletileg a barátai vagyunk! Ha szívfájdalmaid lennének, mi is melletted lennénk! Hogy tehetted ezt? Jó érzés volt végignézni, ahogy szenved? - kiakadtam. Hogy lehet ilyen? Ráadásul pont Luhannal? Aki a legkedvesebb ember akit ismerek. Nagyot csalódtam Baekhyunban. Mérhetetlenül nagyot. A szituációt pedig az fokozta, hogy Kai és Sehun lépett a konyhába.
- Te! - meredtem Sehunra.
- Luhan itt van? - kérdezte.
- Nincs te utolsó fasz! Nincs! És ne is keresd! Semmi közöd hozzá, hogy mit csinál megértetted? - rivalltam rá, mire lehajtotta a fejét. Kai egy szót sem szólt.
- Te is tudtad, ugye? - léptem hozzá közelebb. Bólintott, válasz helyett. Lekevertem neki egy pofont és megvetően néztem körbe.
- Szép! Jó kis társaság vagytok! Mindenki hazudik agyba főbe! - csóváltam a fejem mérgesen.
- Ugyan, mintha te olyan kis szent lennél! Te talán elmondtad Luhannak, hogy együtt vagyok Chanyeollal? - szikráztak Baekhyun szemei. Hatalmas csörömpölés érkezett az ajtó felől. Ijedten néztünk oda mindnyájan. Luhan állt előttünk, döbbenten, tágra nyílt szemekkel. Kezéből kiestek a tányérok, amelyek a padlóhoz érve megrepedtek és eltörtek.
- Hogy... Mi? - pislogott körbe. Nem tudtam mennyit hallhatott, de tény, hogy el volt sápadva.
- Ti... Együtt vagytok? De... Miért nem mondtad...
- Miért? - vágott közbe Baekhyun. - Talán mert folyton veled kellet foglalkozni. Azért. Szerinted milyen volt nekem úgy a lelkiállapotoddal foglalkoznom, hogy közben boldog voltam? - vettette oda neki. Luhan szemeibe könnyek gyűltek.
- De... Sajnálom. - nem sírt, visszatartotta, de küzdött rendesen.
- Baekhyun! Hogy lehetsz ilyen? - szóltam rá.
- Most mi van? Te kezeled úgy, mintha hatéves lenne!
- Mert ő ilyen! - mindenki veszekedni kezdett. Mindenkinek volt valami baja a másikkal. Baekhyun azért szidta le Chanyeolt, mert elmondta a Sehun-Luhan ügyet, én konkrétan mindenkivel összevesztem, Luhan Sehunnal vitatkozott, Kai velem és Chanyeollal, meg persze Sehunnal. Más szóval, tőlünk zengett az egész konyha. Elegem lett és elüvöltöttem magam.
- Na jó! Elég! Mindenki, aki nem itt dolgozik, kifelé! - kilökdöstem Baekhyunékat a konyhából és Sehun felé fordultam. - Tűnj el! És ne gyere vissza! Világos? - szomorú pillantásokat vetett Luhanra, majd távozott.
- Luhan, hagy magunkra kicsit. - az őzike bólintott, majd a mosókonyhába ment.
- Hogy képzelted? Miért hazudtál nekem? - kérdeztem szikrázó szemekkel.
- Én nem akartam rosszat. Csak...
- Csak?
- Azt sem, hogy megharagudj.
- Igen. Mert most állati boldog vagyok, mi? Azt mondtad beszéltél Sehunnal. Vagy azt is csak kitaláltad?
- Nem! Én tényleg beszéltem vele.
- Hatásos volt. - fintorogtam. - Van még valami amit nem mondtál el? Vagy ennyi? - fontam össze a karjaimat.
- Sajnálom hyung. - nézett a szemeimbe.
- Sajnálhatod is. Az egész a te hibád! Ha nem jársz folyton a nyakamra, ezek nem jönnek össze! Elegem van belőled! Takarodj a konyhámból! Gondolom, nem is kell mondanom, hogy nem tartok igényt rád ezek után. - bólintott, majd távozott az étteremből.
- Do... - hallottam egy szelíd hangot. Luhanra pillantottam.
- Talán nem kellene ennyire szigorúnak lenned. Nem gondolod? - pislogott.
- Ez a te bajod! Túl kedves vagy az emberekkel. Ne csodálkozz, hogy kihasználnak. - vágtam a fejéhez.
- Ez rosszul esett. - szomorodott el.
- Ne haragudj. - próbáltam bocsánatot kérni.
- Hagyjuk. Hazamegyek. - levette a kötényét és ő is távozott. Bassza meg! Teljesen kiakadtam. Elegem van!