18. Game in the hospital

Kris:

Idegesen járkáltam fel-alá. A Nap, csak nemrég bukkant fel a hegyek mögül. Az ablak párás volt, ami arra engedett következtetni, hogy odakinn hideg volt. Jessica pár percen belül indul és megígérte nekem, hogy előtte még beköszön. Szívem hevesen vert, ahogy arra gondoltam, hogy a lány hamarosan elhagyja az épületet. Óráknak tűnő percek múlva, léptek közeledtek, nyílt az ajtó és belépett a szobába. Odarohantam hozzá.

- Vigyázz magadra! - öleltem át szorosan. A lány összefonta derekam körül a karjait.

- Igyekszem. - felelte halkan. Elváltunk és végigsimítottam a lány arcán. Megpróbált határozottnak tűnni, de szemeiben láttam a félelmet.

- Biztosan ezt akarod? - kérdeztem.

- Biztosan! De mielőtt mennék, lenne egy kérésem... - mondta bizonytalanul.

- Mi az? - kérdeztem.

- Nem szóltam Krystalnak, hogy elmegyek. Csak aggodalmaskodott volna és nem akarta volna, hogy elmenjek. Nem akarom, hogy izguljon, szóval... Ne szólj neki kérlek! - kicsit elhúztam a számat.

- De ő a húgod!

- Éppen ezért! Kérlek Kris! Nem akarom, hogy a távozásom megakadályozza őt a munkában! Koncentrálnia kell, a betegekkel és a sérültekkel kell foglalkoznia, nem pedig velem! Viszont... Ha történne velem valami... - Jessica egy borítékot nyújtott át nekem. - De reméljük a legjobbakat! - elvettem a levelet és az asztalomra tettem.

- Nem muszáj menned! - mondtam neki, de Jessica megrázta a fejét.

- Nem vitatkozom! - nézett a szemeimbe. - Most mennem kell! - a lány egy puszit nyomott az arcomra. El akart menni, de elkaptam a csuklóját, visszahúztam és a homlokára nyomtam az ajkaim. Puszit nyomtam az említett testrészre, majd elengedtem a lányt.

- Sok sikert! - Jessica bólintott, majd elment. Fájó szívvel ültem le a székembe és magamban imádkoztam, hogy ne legyen semmi baj.

- Szarul nézel ki! - egy hang zökkentett ki gondolataimból. - Mi a helyzet? - Taeyeon lépett az irodába. Nem rég kelhetett, mert haja kissé kócos volt.

- Xiuminék most indultak! - feleltem neki.

- Tényleg? Melyik épületbe mennek? - kérdezte a lány, mire villámló tekintettel néztem rá.

- Amelyikbe küldted őket! - Taeyeon bólintott. Xiuminék ugyanis az A épület felé tartottak, ahol a legveszélyesebb betegek voltak. A lány dühösen nézett rám.

- Azt hittem ezt már megbeszéltük! Én csak jót akarok!

- Jót akarsz? - csattantam fel. - Kibaszottul szarul csinálod a dolgokat! Miért? Miért kellett kiküldeni Jessicát?

- Mert nem a jó harcosoknak kéne most meghalni! - felelte. Ennél a mondatnál telt be a pohár.

- Igazad van! Inkább haljon meg inkább Jessica! Tudod mit Taeyeon? Menj a picsába! Látni sem akarlak! Tudod mi az egyetlen oka annak, hogy nem verlek agyon? Az, hogy lány vagy! Tűnés! - kiáltottam rá. Taeyeon hatalmas szemekkel nézett rám. Még sosem beszéltem vele így, ezért most megdöbbenve hallgatott.

- Nem mondom még egyszer! Tűnj el innen! - mutattam az ajtó felé. Taeyeon szemei szikrákat szórtak. Dühösen elviharzott mellettem és rám vágta az ajtót. Rettenetesen dühös voltam. Ismét elgondolkodtam, hogy elővegyem-e a dugi rumom, de megint arra jutottam, hogy mint vezető, nem tehetem meg a többiekkel szemben, hogy lerészegedem. Azért vagyok leader, mert ha a többiek összeomlanak, nekem akkor is tartanom kell magam, a helyzet magaslatán kell állnom és nem veszíthetem el a fejem. A helyzet viszont az, hogy kezdtem megőrülni a helytől. Hirtelen kopogtattak.
- Gyere! - kiáltottam ki. Lay dugta be a fejét, majd közelebb jött.
- Hogy vagy? - kérdezte. Ránéztem, mire bólintott. A szemeimből kiolvasta, hogy szarul.
- Taeyeon elég zaklatottnak tűnt. Veszekedtetek? - kérdezte.
- Ne is mondd! Arra gondoltam, le kéne váltani a vezetőpozícióból. - fújtattam.
- Taeyeon csak jót akar! Az más kérdés, hogy nem mindig hoz jó döntéseket, de tévedni emberi dolog! - nyugtatott Lay.

- Most komolyan az ő pártjára állsz? - meredtem rá dühösen.
- Nem állok senki pártján! Csak tényeket közlök! Igazság szerint, próbáltam beszélni vele, de tudod milyen! Makacs mint egy öszvér! Ezen kívül, Jessica maga vállalta, hogy megy, nem kényszerítette senki!
- Most hol van? - kérdeztem a fiatalabb szavába vágva.
- Ki?
- Taeyeon!
- Baekhyunt keresi! - felelte Lay. - Bár azt hiszem, hogy ez nem az ő napja lesz! - kérdőn pillantottam Yixingre.
- Hogy értve?
- Hát... Belefutottam egy érdekes szituációba a folyosón. De szerintem hamarosan megérted! - Lay közelebb lépett, megveregette a vállam, majd távozott. Ismét egyedül maradtam. Nem értettem, hogy mire akart kilyukadni. Milyen érdekes szituáció lehetett? Úgy döntöttem, hogy nem foglalkozom vele! Majd kiderül, ha annyira fontos! Felálltam és kimentem az ajtón. Gondoltam sétálok kicsit, kiszellőztetem a fejem. A folyosókon sétálgattam fel-alá, irdatlan üvöltözésre lettem figyelmes. Mindkét hangot felismertem. Egy hisztérikusan toporzékoló lány és egy annál is idegesebb fiú. Taeyeon és Baekhyun. Az egyik szobából jött a kiabálás.
- Mi az, hogy nem? Mi bajod van? - kérdezte Taeyeon.
- Melyik része nem érthető, magyarázd már el? Elméletileg egy nyelvet beszélünk, ennyire nem lehetsz hülye!
- Vigyázz a szádra! Attól, hogy te vagy a fiú, még én vagyok az idősebb és kérdeztem valamit! Elárulnád mi bajod lett hirtelen? Eddig sosem volt problémád! - a feleletet már nem hallottam, mivel egy lány tette a vállamra a kezét, mire ijedten fordultam meg.
- Ne haragudj! Nem akartalak megijeszteni! - mondta Krystal és kissé odébb húzott, hogy kevésbé legyen zavaró Baekhyunék kiabálása. - Nem találom a nővérem! Nem tudod hol lehet? - kérdezte. Kissé megijedtem a kérdéstől. Mivel Jessica nem akarta, hogy Krystal tudjon róla merre van, hazudnom kellett volna a lánynak, de azt nem akartam. Kedveltem Krystalt és nem akartam félrevezetni. Már épp elmondtam volna az igazat, mikor Lay lépett a lány háta mögé.
- Kérlek nézz rá Luhanra! - a lány bólintott, bár láttam, hogy nem szívesen távozik.
- Kösz! Már majdnem kitálaltam. - sóhajtottam megkönnyebbülten.
- Nincs mit! Amúgy Hyoyeon és Amber téged keresnek! Szóval jobb lenne, ha visszamennél az irodába. - elcsodálkoztam.
- Miért keresnek? - mielőtt Lay felelhetett volna, kivágódott az egyik szoba ajtaja és egy roppant ideges Taeyeon viharzott ki belőle, majd rögtön utána Baekhyun. Lay megcsóválta a fejét.
- És folytatódott. - mondta. Kérdőn néztem rá.
- Mi történt? - kérdeztem, mert már igazán érdekelt, hogy mi van a két hülyével.
- Valamelyik nap belefutottam egy igen intim helyzetbe. - magyarázta Lay.
- Kik...?
- Baekhyun és Chanyeol. Kihallatszott a folyosóra! Csodálkozom, hogy más nem hallotta. A lényeg, hogy Baek választott. És nem Taeyeon győzött. Gondolom ezt "beszélték meg. - mondta Lay.
- Inkább kiabálták. Hogy őszinte legyek, jobban örülök Baek ennek a döntésének, mintha Taeyeonnal lenne. - néztem a fiatalabbra.
- Kedves! - húzta el a száját Lay.
- Csak őszinte vagyok! Taeyeon mindenkivel kavar, tök felesleges, hogy Baekhyun teperjen utána, hisz úgysem lehet az övé. - Lay bólintott.
- Nekem mindegy! Csak ne zavarjanak a munkámban! Viszont azt javaslom, hogy menj le, mert a lányok már várnak! - elköszöntünk egymástól, majd Lay erre, én arra vonultunk. Visszavonszoltam magam az irodámba, ahol már ott vártak Amberék.
- Segíthetek? - kérdeztem, amint beléptem. Hyoyeon szólalt meg először.
- Igen! Igazság szerint Jonginról lenne szó! A közeljövőben felderítésre kellene mennünk, de van némi probléma! Amber megsérült edzésen és... Szóval be kéne tenni helyette Jongint! - intettem Ambernek, hogy lépjen közelebb.
- Hol fáj?
- A lábam! - magyarázta.
- Jó, menj Layhez, ő majd segít felépülni! Amennyiben Dyo is úgy látja majd, hogy Jongin mehet veletek, engedélyezem! - mondtam a lányoknak, akik bólintottak és távoztak. Lerogytam a székemre. Csak azt kívánom, Jessicának ne essen baja!