- Minseok! - suttogta egy hang. Nem nyitottam ki a szemeim, hanem hátat fordítottam az illetőnek.
- Hagyj békén! - azt reméltem elmegy, de tudtam, hogy úgyis marad. Ismertem a hang gazdáját és a srác rettenetesen makacs volt.
- Minseok! - súgta ismét.
- Mit akarsz? - kérdeztem mérgesen.
- Ha kinyitod a szemed, meglátod! - hallottam hangján, hogy mosolyog. Felsóhajtottam.
- Chen, nem vagyok abban a passzban! - fordultam meg és a fiúra néztem, aki mellettem könyökölt a matracon.
- Tudom! De azt is, hogyan vidíthatnálak fel. - kérdő pillantásokat vetettem felé. A fiú pimasz mosolyra váltott és hevesen ajkaimra mart. Meg sem várta, hogy reagáljak, már mászott is a számba és nyomult előre a nyelvével. Hol felső ajkamat szívta meg, hol az alsót. Időbe telt, mire viszonozni tudtam ezt és akaratosan haraptam alsó ajkába, mire csak egy mosolyt kaptam válaszul, de a csókcsatát nem hagytuk abba.
- Na? Jobb már? - kérdezte, miután zsibbadtra smároltuk egymást.
- Nem! Nem érzem a szám! - feleltem. Chen felnevetett.
- Nem gond! Én érzem! Te csak lazulj el és élvezd! - vigyorgott és lerángatta rólam a gatyám. Mindig ezt csinálta. Alattomos módon kihasználta a helyzetet. Belopózott hozzám és letámadott. Védekezni sem tudtam ellene. Na nem mintha annyira elleneztem volna. Ezen a helyen, szinte csak ez az egy szórakozási lehetőségünk volt. A feszültséget is így vezettük le. Az érzéseinket nélkülözve, csak a gőzt akartuk kiengedni. Legalábbis sokan így csinálták. Köztük én is... Részben! Vagyis, abban rám is igaz, hogy érzelmeket a lehető legkevésbé vittem bele, legalábbis próbálkoztam, bár én kicsit máshogy rendeztem a dolgaim, mint a többiek.
- Figyelnél? - csapta meg Chen a mellkasom játékosan. Kizökkenve gondolataimból, lerántottam magamhoz a fiatalabbat és magam alá fordítottam. Lassan haladva testén, először a nyakát csókoltam lágyan, majd a mellkasát, mellbimbóira külön figyelmet szenteltem, aminek kifejezetten örült, mivel hangosan nyögdécselve szorította fejem testrészéhez. Mikor végre a lényegre térhettem volna, hirtelen benyitottak.
- Faszom! - kiáltottam föl idegesen. - Ki az?
- Xiumin! Te vagy? - kérdezte egy hang. Pontosabban, Tao.
- Ki más lenne? Mit akarsz?
- Most mi bajod? - a pandaszemű, kissé sértettnek tűnt, ám mikor közelebb jött és meglátta az alattam fekvő Chent, rögtön levágta, hogy épp benne voltam a dolgok sűrűjében, ő pedig rendesen megzavart.
- Oh, bocsánat! Nem tudtam, hogy... - szabadkozott, de közbevágtam.
- Most már mindegy! Mondd inkább! Miért jöttél?
- Gondolkodtam.
- Te jó ég!
- Köcsög vagy! - vágott egy pofát a fiatalabb. - Szóval gondolkodtam Seohyun helyével kapcsolatban és szerintem Sunny-t kellene bevennünk!
- És ezt tényleg most akarod megvitatni? - kérdeztem kissé feszülten.
- Mikor máskor? Nos? Mit gondolsz? - kérdezte. Lemondóan sóhajtottam. Teljesen lelankadt eddigi izgatottságom, szóval lemásztam Chenről és a pandaszeműre meredtem.
- Miért gondolod, hogy jó lenne? - nem igazán ismertem a lányt, éppen csak látásból. Alacsony volt, szőke és úgy nézett ki, mint egy anime figura. Néha hallottam beszélni és ilyenkor mindig kedvesnek tűnt.
- Mindkettőnket Dyo tanított be és ő mindig csak jót mondott róla. Azt mondta, hogy az egyik legjobb tanítványa.
- Jó, akkor legyen ő! Most mehetsz! - feleltem.
- Légy már komolyabb! Ne legyints rá a dolgokra... - kezdte Tao, de megint belevágtam.
- Nem legyintek rá! De ha szerinted jó, akkor rábólintok! Megbízom a döntéseidben! - Tao mintha meglepődött volna és hirtelen nem is tudta, mit kéne reagálnia?
- Öhm... Oké, hát, köszi! - mosolygott zavartan. - Akkor, én most megyek. Nektek meg jó... Szóval... Hajrá! - vigyorodott el, majd elhagyta a termet. Sóhajtva dőltem hátra. Chenre néztem, aki mosolygott egy darabig, majd puszit nyomott a számra.
- Na? Folytatjuk? - kérdeztem. Chen elhúzta a száját.
- Máskor! Tao belerondított a dologba! Nincs kedvem! - elnevettem magam.
- Jó! Akkor aludjunk kicsit! Gyere! Bújj ide! - helyet csináltam magam mellett és Chen befeküdt mellém. Fejét a mellkasomra hajtotta és ujjaival rajzolgatni kezdett a hasamon.
- Xiu... - szólalt meg hirtelen.
- Hm? - kérdeztem lehunyt szemekkel. Félig már az álmok földjén suhantam át, így alig bírtam figyelni.
- Te... Mit szólnál, ha azt mondanám, hogy szeretlek? - kipattantak a szemeim.
- Hogy mondod? - kérdeztem. Reméltem, hogy csak rosszul hallottam valamit. Chen végül megrázta a fejét és a lehető legközelebb bújt hozzám.
- Semmi! Szép álmokat! - nyomott puszit a mellkasomra, majd éreztem, hogy nem sokkal később elalszik. Nekem kellett egy kis idő, mire sikerült feldolgoznom az előbbit. Mit akart ezzel? Szeret! De, hogyan? Én is szerettem, mint barátom, talán kicsit többet éreztem iránta, hiszen összefeküdtünk, nem is egyszer! De azon túl, nem éreztem iránta semmit. Tanakodtam, de annyira le voltam merülve, hogy képtelen voltam tovább agyalni ezen. Lassan lecsukódtak a pilláim és mély álomba merültem.
Fogalmam sincs, hogy meddig aludhattam, de bizonyára sokáig, mert a Nap már lemenőben volt. A barna hajú fiú, nem volt mellettem, mikor felébredtem. Gondolkodtam hol lehet, végül úgy döntöttem, nem érdekel, majd megkeres ha akar. Feltápászkodtam a helyemről és gyorsan átöltöztem, majd kimentem a helyiségből. A folyosókon csak páran lézengtek. Lassan lépkedtem előre. Az ütött-kopott kőpadló, hangos koppanásokkal jelezte, hogy közeledem. benyitottam egy terembe, amit mi általában étkezőnek használtunk és odaléptem Yoona-hoz.
- Mi a mai menü? - kérdeztem.
- Ami tegnap is, meg ami azelőtt és azelőtt! - felelte a lány. Ezen mosolyognom kellett. Amióta itt vagyunk, rizst ettünk némi zöldséggel meg hallal. Egyszer találtunk egy kis raktárat, ami fel volt halmozva hallal, rizzsel meg zöldségekkel. Kris és Taeyeon rögtön Odaállított pár embert, hogy nézzék át a készletet és osszák be a talált élelmet. Erre a feladatra négy lányt küldtek ki. Yoona-t aki kétség kívül az egyik legjobb szakács volt, Sulli-t, Joy-t és Wendy-t. A többi lány vagy egy felderítőcsapatba volt beosztva, vagy ápolóként segédkeztek Laynek. Miután megkaptam az egy adag vacsorám, leültem egy asztalhoz és falatozni kezdtem. Nem voltam túl éhes, csak turkáltam a kajában.
- Edd meg ha már megkaptad! - kissé megriadtam a hirtelen hangtól. Felpillantottam és Suho mosolygott le rám. Kihúzta a velem szemben lévő széket és leült. Fekete hajából csöpögött a víz, így arra gondoltam, talán nemrég jött ki a fürdőből. Szemei melegen csillogtak, arcán kedves mosoly ült.
- Nem kívánom. - fintorogtam.
- Seohyun miatt? - kérdezte és elvette előlem a tányért, majd belekanalazott és egy jókora falatot vett a szájába.
- Ezek szerint hallottál róla? - Suho bólintott egy aprót, majd lenyelte a falatot.
- Igen! És arról is, hogy ki jön a helyére! - felelte.
- Már eldöntötték? Azt hittem veszekedni fognak! Kris és Taeyeon állandóan egymásnak esnek. - mondtam csodálkozva.- Így is volt! De végül sikerült dűlőre jutniuk! - magyarázta Suho és egy répadarabot kezdett rágcsálni.
- Csodálkoztam volna ha nem! De akkor megvan az új tag! - dőltem hátra a székemen és összefontam a karjaim. - Azért, kicsit örülök, hogy Sunny lesz az új csapattárs! Sok jót hallottam róla! Állítólag Dyo legjobb tanítványai közé tartozik. - meredtem a fiúra, aki kérdőn nézett rám.
- Sunny? Nem őt kapjátok! - felelte nagy szemekkel.
- Hogy? Hát akkor kit? - kérdeztem.
- Jessicát! - majdnem leestem a székemről.
- Hogy? Miért? Ki döntötte ezt el? - kérdeztem. Ismertem Jessicát. Lay mellett dolgozott ápolóként. Ő is kapott kiképzést, de nem igazán ment neki a harc, így gyorsan átkerült Yixinghez.
- Nem ismerem az egész sztorit! Én Lay-től hallottam pár perce! - felelte Suho. Hirtelen felpattantam.
- Hol találom meg? - kérdeztem a fiatalabbat.
- A sérülteknél! Azt hiszem, most megy megnézni, hogy van az a Luhan vagy ki! Miért? - pislogott értetlenül.
- Most mennem kell! Majd találkozunk! Szia! - intettem, majd olyan gyorsan elrohantam, amilyen gyorsan csak tudtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése