15. Game in the hospital +18

Baekhyun:

Miután Chanyeol kirángatott Luhantól, megragadta a karom és üres szoba után kutatva nyitogatott be, szinte mindenhová, majd mikor megtalálta azt a helyet, ahol épp senki sem tartózkodott, belökött az ajtón. Miután ő is a helyiségbe lépett, bezárta maga mögött az ajtót és felém fordult. Méregetett egy darabig, majd mélyen a szemeimbe lépett. Meg akartam kérdezni, hogy most mi a rák van? Miért hozott ide? Mit akar? Még mielőtt bármit is szólhattam volna, lehetetlenül közel lépett hozzám és felkent a falra. Hevesen falta ajkaimat, majd mikor megpróbáltam némi levegőhöz jutni, nyelvét átdugta a számba. Próbáltam ellenkezni, de nem nagyon ment, tekintve, hogy lefogta a karjaim. Mikor elfogyott a levegője, végre enyhített szorításán és mélyen a szemeimbe nézett.

- Hogy van az, hogy bármit teszek, az téged nem érdekel és sosem lehet elég jó, mint az amit más csinál? - kérdezte. Bevallom, kicsit megijedtem. Olyan komoly volt a tekintete, amilyet még nem láttam.

- Ho... Hogy érted ezt? - kérdeztem.

- Luhannál bent maradsz? Ha én sérültem volna meg, azt leszartad volna! - felelte.

- Beszélnem kellett vele! - próbáltam magyarázni.

- Te tényleg nem érted? - kérdezte dühösen. A szívem akkorákat vert, hogy a fülemben éreztem. Reszkettem, mint a nyárfalevél, pedig nem fáztam és nem is féltem, mégis olyanok voltak a térdeim, mint a kocsonya. Ahogy belebámultam azokba a sötét szemekbe, gyengének és törékenynek éreztem magam.

- Mit kellene értenem? - kérdeztem halkan. Chanyeol egy lágy csókkal felelt. Rég voltunk már együtt. Talán egy hónapja, hogy nem csináltunk ilyet. Amióta Taeyeon kimutatta, hogy tetszem neki, jóformán csak vele voltam. Csak nagyon ritkán feküdtem össze Chanyeollal. Viszont ha megtettem, olyankor minden más volt. A szívem majd felrobbant és az aktusok után elgondolkodtam, vajon jó ötlet volt-e? Hogy miért? Nem tudom! Talán féltem, de ebben nem voltam biztos. Chanyeol mindig is egy hatalmas kérdőjel volt a fejemben. Távol akartam tartani tőle magam, de nem tudtam. Ha sikerült is elkerülnöm, hiányérzetem támadt és fel kellett keresnem, hogy ne kapjak agyfaszt. Hirtelen hideg ujjakat éreztem magam körül és felnyögtem. Gondolataimból Chanyeol kézmozdulatai és puha ajkai szakítottak ki, melyek lecsúsztak a nyakamra.

- Benned akarok lenni! - súgta, ahogy finom puszikat adott a fülemre. Nem tudtam mit mondani. A testem már elárulta neki, hogy én is kívánom, így felesleges volt ellenkeznem. Felnyögtem, ezzel bátorítva a colost a további kényeztetésre. A fiú nem tökölt sokáig. Kihúzta kezét a nadrágomból, megragadta az ingemet és egy könnyed mozdulattal, kettétépte. A gombok szanaszét repültek, a szoba minden sarkába jutott legalább kettő. Használhatatlanná vált ingem, esetlenül lógott rajtam. Chan mélyen a szemeimbe nézett és egy finom mozdulattal, letolta vállaimról a ruhadarabot. Beharaptam az alsó ajkaim és vártam, de nem történt semmi. Yeol csak nézett rám, stírölt, mintha most látna először. Vártam, de semmi. Kezdtem azt hinni, hogy a magasabb lefagyott, amikor végre megszólalt.

- Meddig kell várnom, hogy leszedd rólam a felsőm? - kérdezte féloldalas mosollyal. Nagyot nyeltem. Remegő kezekkel fogtam meg a pólója alját és szép lassan lehúztam a magasabbról. Ahogy az anyagot egyre feljebb és feljebb húztam, kivillantak Chanyeol kockái, amiket mindig is irigyeltem. Mivel sokkal alacsonyabb voltam mint égimeszelő barátom, a pólót ő vette le, mert nem értem fel. Ujjaimat végighúztam hasán és miközben kockáit simogattam, ránéztem. Chanyeol elmosolyodott. Lehajolt hozzám és megcsókolt. Nem volt erőszakos, sokkal inkább ízlelgetett. Mintha valami édesség lennék. Közelebb léptem a magasabbhoz és átkaroltam a nyakát. Chanyeol megragadta a combjaim, felemelt és a legközelebbi ágyhoz vonszolt, majd óvatosan lerakott rá, s közben nem hagyta abba ajkaim kényeztetését. Nyelve egyre lejjebb haladt testemen, mígnem meg nem éreztem valahol a férfiasságom közelében. Először az jutott eszembe, mikor szedte le rólam a nadrágom, mivel erre a mozdulatsorra nem emlékeztem. Bár az is lehet, hogy annyira felhevültem, hogy figyelmen kívül hagytam, mikor lerángatta rólam a ruhadarabokat. Ismét nem tudtam sokat agyalni, mivel valami nedves ért hozzám. Felkiáltottam. Hátam ívbe feszült, lehunytam a szemeim és a lepedőt markolásztam. Kéjes hangok szöktek ki tüdőmből, ahogy Chanyeol egyre gyorsabban mozgatta a fejét tagomon. Fejemre kellett húznom a párnát, hogy meg ne halljanak a folyosón.

- Nana! Hallani akarlak! - közölte Chanyeol és elvette a párnát.

- De meghallhatnak! - lihegtem neki, mire széles vigyor terült el az arcán.

- Ne fogd vissza magad! - kacsintott rám és megpuszilta a számat. Ajkait most kezei váltották föl. Próbáltam! Én tényleg megpróbáltam halk lenni, de ez lehetetlen küldetésnek bizonyult. Nem bírtam sokáig és ismét felkiáltottam. Ezt kihasználva, Chanyeol a számba dugta két ujját. Tudtam mit akar. Benedvesítettem őket, majd ujjai után, nyelve került a számba, miközben nekiállt tágítani. Nem volt túl kellemes. Az első ujja még elment, de az a helyzet, hogy tényleg rég voltam már vele. A harmadik ujjánál fájdalmasan nyögtem föl. Chanyeol aggódva nézett rám.

- Vigyázok rád! - puszilt meg.

- Tudom! - mosolyogtam rá és megcsókoltam. Ez volt a végszó. Chan megszabadult a nadrágjától és elhelyezkedett a lábaim közt. Megpróbálta úgy belém nyomni magát, hogy ne fájjon annyira, de még így is könnyek gyűltek a szemeimbe. Hirtelen megállt.

- Akarod? - kérdezte hirtelen. Kérdő pillantásokkal néztem vissza rá.

- Hogy érted?

- Akarod ezt az egészet? Akarsz engem? - nézett a szemeimbe. Félt a válaszomtól. Hirtelen elgondolkodtam. Akarom én ezt? Egy szavamba került volna és Chanyeol békén hagy! De akartam én ezt? Szemeim előtt megjelentek az együtt töltött idők. Különleges volt vele. Olyan... Más. Amikor Taeyeonnal voltam együtt, az nem volt ilyen. Valahogy... Onnan hiányzott valami. Nem tudtam pontosan, hogy mi, de Chanyeolnál nem volt ilyen. Nála sosem éreztem azt, hogy valami nincs meg. Kitöltötte az űrt, ami bennem volt és úgy éreztem, nem vagyok egyedül.

- Akarom! - feleltem határozottan. Chanyeol arcán olyan boldog mosoly terült szét, amilyet még sosem láttam. Ekkor lökött rajtam és éreztem, hogy teljesen bennem van. Jólesően kiáltottam föl. Chanyeolra néztem és... Nem hittem a szemeimnek. Könnyek folytak végig az arcán.

- Mi... Mi van? - kérdeztem kétségbeesetten. Chanyeol megrázta a fejét és szája elé kapta a kezeit. Sírt. Nem értettem. Mi baja?

- Szeretlek! - mondta ki végül. Megállt bennem az ütő. Ezt eddig sosem mondta nekem. Utalt rá, de sosem mondta ki közvetlenül. Nem tudtam mit mondani neki. Gondolkodni sem tudtam. Csak néztem rá és éreztem, ahogy a sós cseppek az arcomra hullanak. Végül összeszedtem magam és letöröltem könnyeit.

- És emiatt kell sírni? - mosolyogtam rá.

- Nem amiatt sírok! Nem akarlak elveszíteni! Tudod milyen érzés, hogy bármelyik pillanatban eltűnhetsz mellőlem? - kérdezte. A hajába markoltam és lehúztam magamhoz egy csókra.

- Nem fogok eltűnni! Mindig veled leszek, mert... - mert? Tanakodtam. Miért is? Nagy levegőt vettem.

- Mert szeretlek! - mondtam neki. Chanyeol hitetlenkedve meredt rám, de mikor látta, hogy nem hülyéskedem, ajkaimra mart és mozogni kezdett. Megfogta kezeimet, ujjait az enyéimre fonta és karjaim a fejem fölé emelte őket. Még sosem éleztem ennyire a szeretkezésünket. Teljesebb volt, mint azelőtt. A szívem majd felrobbant, elvesztettem az eszem és nem érdekelt, ha valaki meghallja. Úgy kiabáltam Chanyeol nevét, ahogy csak bírtam. A fiú egyre gyorsabban mozgott bennem és eltalált bennem egy pontot, amitől a hátam ívbe feszült. A fiúnak sikerült miden lökésnél eltalálnia bennem azt a bizonyos helyet, így én nem bírtam sokáig és egy hatalmas "Chanyeol!" kiáltás közepette, elmentem. Chanyeolnak még kellett egy kis idő, de hamarosan éreztem, hogy ő is elélvezett. Lihegve húzódott ki belőlem és átölelve feküdt mellém. Puszit nyomott a fülemre, majd belesúgott.

- Ugye komolyan gondoltad az előbbit? - kérdezte. Megfordultam, hogy szembe lehessünk.

- Halálosan komolyan Chanyeol! - a fiú megcsókolt és szorosan tartott karjai között. Szívverése gyors volt, ahogy az enyém is. Mosolyogva néztem, ahogy elalszik, majd puszit nyomtam a homlokára és behunytam a szemeimet.