11. Game in the hospital

Kris:

Mikor Tao azzal jött az irodába, hogy Seohyun meghalt, teljesen lesokkolódtam.
- Ho... Hogyan történt? - kérdeztem. Tao lehajtotta a fejét.
- Kérdeztem valamit! - kiabáltam rá.
- Jó, oké! Szóval épp a D épületben voltunk. Az valami orvosi szállás lehetett korábban, mert füdő volt, egy csomó ágy, de műtő meg hasonló, egy sem. Ezen kívül rengeteg halott doktor hevert szanaszét! Szóval épp az egyik teremben voltunk, mikor Zajt hallottunk a folyosóról. Szétszóródtunk, hogy elbújhassunk. Xiumin az ajtó mögé, én pedig egy sötét sarokba menekültem. Seohyun az ágy alá mászott. Nem volt szerencsés döntés! Egy idegen fazon jött be és benézett az ágyak alá, majd kirángatta Seohyunt és...
- Mi történt? - kérdeztem, mikor elakadt a beszédben.
- Ne kényszeríts, hogy elmondjam! - felelte Tao.
- Mi történt? - kérdeztem erélyesen. A pandaszemű srác felsóhajtott.
- Feldarabolta! Volt nála egy körfűrész vagy mi és vagy hét felé vágta Seohyunt! - le kellett ülnöm. Egyszerűen nem hittem el.
- Most menj el! - Tao halkan kilépett a szobából. Nem tudtam mit tegyek. Tanácstalan voltam. Még egy embert veszítettünk el, ráadásul Seohyun remekül tudott harcolni. A tenyerembe temettem az arcom. Jobb ötlet híján, kihúztam az asztalom fiókját és kivettem belőle egy üveg rumot. Azután találtam rá, hogy elfoglaltuk az E épületet és eltettem, mert gondoltam, egyszer szükség lehet rá. Egy ideig néztem, majd dühösen tettem el a fiókomba. Nem! Nem lehetek ennyire magam alatt! Erősnek kell lennem! Ezekkel a gondolatokkal álltam föl és mentem, hogy megkeressem Xiumint. A fiút az öltözőszekrényénél találtam.
- Szia! - köszöntem, mire rám nézett.
- Szia! Gondolom hallottad mi történt! - húzta el a száját. Szemeiből fájdalom tükröződött.
- Igen! - bólintottam. - Sajnálom!
- Én is! Remek lány volt!
- Tudom, hogy nehéz neked, nekem is az, de muszáj találnunk valakit a helyére! Viszont én nem tudom ki az aki megfelelő lenne erre a posztra! Ha eszedbe jut valaki, szólj rendben? - Xiumin bólintott.
- Rendben! - mivel úgy tűnt, nem akar tovább erről beszélni, hagytam is. Még frissek voltak az emlékei, így gondoltam, szeretne kicsit egyedül maradni. Inkább elindultam, hogy megkeressem Dyo-t. Mivel az ő feladata volt az újoncok kiképzése, gondoltam, talán tud tanáccsal szolgálni. Lementem az alagsorba, ahol meg is találtam. Megint Kai-t kínozta. Szegény srác elég fáradtnak tűnt.
- Dyo! Beszélhetnénk? - kérdeztem.
- Nem ér rá? - kérdezte és hideg pillantásokat küldött felém.
- Nem igazán. - a fiatalabb bólintott, majd odajött hozzám.
- Mi van?
- Seohyun meghalt! - mondtam, mire vállat vont.
- Mi közöm hozzá?
- Kell valaki a helyére! Te ismered a legjobban a többiek harcmodorát. Arra gondoltam, talán segíthetné...
- Sunny! - vágott közbe. Meglepetten pislogtam párat.
- Hogy?
- Sunny! Rá van szükségetek! Jól harcol, csendes és gyors. Taoék csapatába tökéletesen be fog illeni! - magyarázta. Nem tudtam mit feleljek. Csak bólintottam, majd elindultam az irodám felé. Nos igen. Dyo elég különc volt. Nem rendítették meg a halálesetek, bár ennek is meg volt a maga oka. Hideg volt, mint a jég, de ő volt a legjobb harcos közülünk. Minimum tízszer támadták már meg és mindig túlélte őket. Sokan tisztelték és csak nagyon keveseknek adatott meg, hogy közelebb kerüljenek hozzá. Talán két vagy három emberről tudok akinek sikerült. Az egyik Krystal volt, a másik pedig Lay. Bár Lay mindenkivel elég bizalmas volt. Amikor beléptem az irodába, meglepetten vettem észre, hogy Taeyeon is bent volt.
- Hát te? - kérdeztem. - Úgy tudtam, hogy Baekhyun visszaért. Azt hittem üdvözlöd!
- Ja, én is azt hittem, de kiderült, hogy most inkább Luhannal lenne! - mondta vállat vonva.
- Hallottad a hírt? - kérdeztem.
- Hogy Seohyun meghalt? Igen! Mindenki erről beszél. - felelte a lány. - Találnunk kell valakit a helyére.
- Lementem Dyo-hoz és ő Sunny-t javasolta. - mondtam. Taeyeon abbahagyta a pakolászását az asztalon.
- Sunny-t nem küldjük ki! - mondta ellentmondást nem tűrő hangon.
- Miért? Dyo szerint nagyon jó és ő jobban tudja. - Taeyeon megrázta a fejét.
- Nem küldjük ki és kész!
- Legalább indokold meg, hogy miért? - kérdeztem.
- Mert nagyon jó! Szerintem nem most kellene kiküldeni, hanem később, mikor jobban megismertük a helyet! Nem most kellene az összes jó harcost kiküldeni! - felelte.
- Jó, akkor kit tegyünk Tao-ék csapatába? - kérdeztem.
- Jessicát. - megállt bennem az ütő. Jessica, Krystal nővére, az egyik legjobb barátom volt ezen a helyen. Azután került ide, hogy elfoglaltuk az E épületet. Sokat beszélgettünk és testvéremként szerettem a lányt. Amikor Taeyeon kimondta a nevét, egyszerűen felment bennem a pumpa. Pontosan tudja, hogy Jessica nem igazán ért a harchoz és ezért inkább Lay-nek segít.
- Te nem vagy normális! - közöltem a lánnyal a tényeket, mire idegesen rám förmedt, hogy a jó harcosokat, igenis később kellene bevetni. Elég éles veszekedés alakult ki az egészből, nem is vettük észre, hogy Chanyeol és Sehun beléptek hozzánk. Átadtak pár alaprajzot, meg egy dokumentumot, majd rohantak is Baekhyunékhoz.
- Azt hiszem most, hogy megvan minden alaprajz, könnyebb lesz! - tettem a lapokat az asztalomra.
- Jó, akkor beleegyezel, hogy Jessicát küldjük ki, ugye? - kérdezte Taeyeon.
- Nem! A döntésem végleges, Sunny-t küldjük! - förmedtem a lányra.
- Az enyém is! Egyébként, jó lenne ha belátnád, hogy nem óvhatod örökké Jessicát! - Taeyeon ideges arckifejezéssel robogott ki a szobából. Arcomat a tenyereimbe temettem. Elegem van! Sóhajtottam. Már kezdtem örülni, hogy végre egy kis csönd van, mikor bekopogtak.
- Mi van? - kérdeztem idegesen. Jessica kissé megijedt heves reakciómtól.
- Ne haragudj! Ez nem neked szólt, csak Taeyeon felbaszta az agyam. - magyaráztam, kicsit nyugodtabb hangvételen.

- Tudom... Hallottam! - felelte a lány. - Figyelj... Gondolkodtam! Taeyeonnak igaza van!
- Hogy? - nem hittem a fülemnek. Jessica nagy levegőt vett és kimondta.
- Vállalom, hogy kiküldjetek! - idegesen néztem a lányra.
- Azt nem!
- Kris! Tudom, hogy aggódsz! Őszintén szólva, pontosan tudom, hogy nagy az esély rá, hogy meghalok! De ha ezzel előrébb jutunk, ha lesz értelme, akkor vállalom! Taeyeonnak igaza volt! Nem védhetsz meg örökké! Ezen kívül, majdnem mindenki volt már terepen, csak én nem!
- Jessica...
- Ne mondj semmit! - mosolygott rám. - Tudom, mit akarsz, de ne tarts vissza! - könnyekben törtem ki és átöleltem a lányt. Szorosan voltam magamhoz, simogattam a haját. Jessica közelebb bújt és a nyakamba temette az arcát. Hirtelen, mintha nedvességet éreztem volna nyakamon. Talán sír?