29. Marriage or love?

Hatalmas csörömpölésre ébredtem. Álmosan vonszoltam ki magam a konyhába, hogy megnézzem mi volt ez a zaj, de kiderült, hogy Suho okozta a lármát.
- Ne haragudj! - kért bocsánatot. - Feküdj vissza, ha még álmos vagy!
- Már mindegy, egyébként, mit csinálsz? - kérdeztem és közelebb léptem.
- Csak reggelit. Lay is mindjárt felébred és gondoltam, ehetnénk együtt is. - mosolygott.
- Remek gondolat! - szólalt meg Yixing a hátunk mögött. Leült a helyére és rám nézett.
- Szóval? - nézett rám kérdőm. - Gondolkodtál az este?
- Igen. - bólintottam.
- És mire jutottál?
- Hát... Nekem bejön Tao, de... Még nem vagyok túl Jessicán. - adtam meg a választ, miután én is leültem.
- Remek. Szóval, mit fogsz tenni?
- Megmondom Taonak, bemasírozok az esküvőre és végignézem, ahogy elveszítem az életem.
- Remek terv! Biztató. - bólintott. - Kezdem úgy érezni magam, mint azok az öreg bölcsek a hegyen. Mindenki csodát vár tőlük, pedig ha az emberek néha használnák az eszüket, egyedül is boldogulnának!

- Mit tehetnénk? Lay, van olyan, hogy rá kell vezetni az embereket, hogy gondolkozzanak és te ebben segítesz! - szólt közbe Suho.
- Mert én racionálisan gondolkodom és nem hagyom, hogy az érzelmeim befolyásoljanak. - magyarázta Lay és belekezdett az elé rakott reggelibe.
- Azért... Valamikor hagyod. - szólt közbe Suho halkan.
- Te más vagy! Téged szeretlek!
- Tessék? - kérdeztem hol Yixingre, hol Suhora pillantva. Úgy éreztem magam, mintha fejbe basztak volna egy serpenyővel. Először is, mert nem tudtam, hogy együtt vannak. Másodszor, mert Lay olyan érzelemmentes arccal közölte, mintha csak annyit mondott volna, esik az eső. Mégis, Suho arcán olyan vigyor terült el, hogy az ember azt hinné, fogas van a szájában.
- Ti együtt vagytok? - csodálkoztam el.
- Igen. - mosolygott Suho.
- Mióta? - döbbentem meg.
- Ugye milyen jól titkoltuk? Nem úgy, mint HunHanék! - nézett rám Lay is.
- HunHanék?
- Sehun és Luhan. - magyarázta Suho.
- Jaaa, de én náluk sem tudtam.
- Mert hülye vagy. - vont vállat Lay.
- Kösz. Én is bírlak!
- Mondtam én ilyet? - pislogott. Nem tudtam, hogy nevessek, vagy sírjak. Suho nem zavartatta magát, hangosan nevetgélt Lay beszólásain. Reggeli után, úgy döntöttem, hazamegyek. Megköszöntem az elszállásolást és megpróbáltam minél hamarabb hazaérni.
Otthon, nagy meglepetésemre, Luhan üldögélt a kanapén és még nagyobb meglepetésemre, Sehun nélkül.
- Mi történt? Összevesztetek? - kérdeztem rokonom, aki felnézett rám a könyvéből.
- Dehogy vesztünk! Miért gondolod?
- Mert nincs itt.
- Mert nem itt él. - vont vállat Luhan.
- Igen, de ti mindig együtt vagytok! - válaszoltam. Luhan fintorogva nézett vissza rám.
- Nem vagyunk összenőve, mint egy mágnes! Hidd el, nem dőlök kardomba, mert pár óráig nem vele vagyok! - Luhan visszatért!
- Jó, elnézést, hogy megszólaltam! - tartottam fel a kezeimet.
- És, mit beszéltél Layel? - kérdezte. Leültem mellé és hátra döntöttem a fejem.

- Hogy túl kell lépnem Jessicán.
- Ezt eddig is tudtuk. Most megerősítés miatt mentél oda, vagy volt valami más is? - pislogott rám.
- Volt... Valami más oka is. - meredtem magam elé.
- Mi?
- Én... Csókolóztam Taoval. Háromszor is. - Luhannak leesett az álla.
- Te meleg vagy? - csodálkozott el.
- Nem! Vagyis! Az a helyzet, hogy nem tudnék többé még egy lányt megszeretni. Jessica után nem. Viszont fiút lehet. És Tao mindig ott volt velem.
- Ezt, hogy mondod meg anyádéknak? - fogta a fejét Luhan.
- Te, hogy mondtad?
- Sehogy. Ők látták. Nem emlékszel? Sehunnal szerelmet vallottunk a templomban. Szerintem abból levágták! - bólintottam.
- Igaz.
- Na látod. Te, hogy tervezed? - nézett rám.
- Hát... Fogalmam sincs. Igazából, előbb Taoval szeretnék beszélni és túl akarok lenni az esküvőn is. - magyaráztam.
- Ez nem rossz gondolat! Mindent sorjába! De Tao érez irántad valamit?
- Igen. - bólintottam. - Bevallotta, hogy kedvel.
- Hát... Sok sikert. - mosolyodott el. Megveregette a vállam és felvette az épp csörgő telefonját. Miután beleszólt, szinte kivirágzott. Arca kipirult, ajkai mosolyra húzódtak. Miután letette, mint akit ágyúból lőttek, rohant a szobájába és villámgyorsan elkészült.
- Nem vagytok összenőve, mi? - nevettem rá.
- Kuss! - szólt rám. - Nem érdekel a véleményed! Egyébként, nem itthon alszom! Szia! - ezzel elviharzott. Vigyorogva néztem utána, bár meg kell valljam, kicsit irigyeltem. Neki minden összejött. Nem kellett megházasodnia, azzal lehet akit szeret és boldog. Xiumin is eszembe jutott, hiszen most ő is elvan Jialival. Csak én szenvedek és fogalmam sincs mit tegyek! Gyermekem lesz, a lány akit szeretek kimegy Amerikába és ott van Tao is, akivel nem tudok mit kezdeni. Annyira fasza mostanában az életem! Sóhajtottam fel. Fájdalmas mosollyal vonultam a szobámba és előkotortam a cigim. Nem szoktam dohányozni, de most úgy éreztem, szükségem van rá. Az erkélyre mentem és rágyújtottam. Lassan fújtam ki a füstöt és éreztem, hogy kicsit nyugodtabb vagyok. Kezd elegem lenni!