16. Marriage or love?

Soha nem gondoltam volna, hogy idáig fajulnak a dolgok Sehunnal. Majdnem minden nap találkoztunk és ott aludtam. Kezdtem félni, hogy Irene gyanít valamit, de akárhányszor rákérdeztem Sehunnál, ő csak annyit mondott, hogy barátnője nem sejt semmit. Végül ráhagytam, de azért tartottam attól, hogy kiderül a viszonyunk.

- Mikor lesz az esküvő? - kérdezte Sehun. A karjai közt feküdtem és olvastam, miközben ő a hajamat babrálta.
- Egyenlőre úgy néz ki, hogy másfél hónap múlva. - lapoztam egyet.
- De, ez nálatok, hogy megy? - kérdőn pillantottam rá. - Mármint, neked semmi beleszólásod? Nagykorú vagy nem?
- Ez nem ilyen egyszerű. Az egész családom nagyon maradi az ilyen dolgokban. Az, hogy nagykorú vagyok, semmit sem jelent. Amíg a szüleim pénzéből élek, azt csinálnak amit akarnak. Mivel még el kell tartaniuk. De ezt úgy mondod, mintha te nem kötelességből lennél Irenevel.
- Az más! Én hálából vagyok vele! - helyesbített, mire megforgattam a szemeimet.
- Ugyan! Az majdnem ugyanaz. - legyintettem. Beállt egy kis csönd, majd megszólaltam.
- El akarod venni?
- El fogom venni. - bólintottam.
- Egész hasonló cipőben járunk. - állapítottam meg.
- Szerintem nem.
- Nem? - pillantottam fel rá. - Lássuk. A szüleim arra kényszerítenek, hogy vegyek el egy olyan lányt, akit nem szeretek. Te pedig szintén elveszel egy lányt kötelességből, a különbség annyi, hogy te magad vállaltad a kényszerházasságot.
- És én szeretem Irenet! - javított bele.
- De nem eléggé. - nem válaszolt. Valahol, tudta, hogy nekem van igazam.
- Mázlink van. - jelentettem ki, mire kérdőn nézett rám.
- Mert?
- Mert nem vagyunk szerelmesek. Gondolj bele, hogy mennyire gáz lenne, ha egymásba szeretnénk.
- Ja. Gáz lenne. - sóhajtotta. Arca komoly volt. Ilyenkor sosem tudtam, hogy mire gondolhat. Tovább játszott a hajammal, én pedig csak meredtem magam elé. Hirtelen kikászálódtam karjai közül és elkezdtem felöltözni.
- Most, hová mész? - kérdezte és felkönyökölt.
- A könyvtárba. Tanulnom kell. - feleltem.
- Nem abban egyeztünk meg, hogy itt maradsz? - pattant ki az ágyból.
- És tanultam? Nem! Nem tudok koncentrálni, ha a közelemben vagy! - pakoltam össze.
- Ó, szóval az én hibám?! - kicsit mérgesnek tűnt.
- Igen! Nem tudok figyelni, mert folyton kefélni akarsz!
- Úgy beszélsz, mintha legutóbb nem te hívtál volna föl! - akadt ki. Jó, elismerem, nem egy alkalommal én kerestem fel, de akkor is tanulnom kellett.
- Ne csesszél már le! Legalább többet lehetsz Irenevel! Mi úgyis csak szeretők vagyunk! - Sehun kissé megütközve hallgatott végig.
- Igazad van! Mi csak szeretők vagyunk! Semmi közünk egymáshoz! - kellemetlen érzésem támadt,

ahogy kimondta az utolsó szavakat. Dühösen hagytam el a házat és a könyvtárba mentem. Tanulnom kell!
A veszekedés után, körülbelül egy hétig nem találkoztunk. Nem mintha nem akartunk volna. De annyit kellett magolnom, hogy nem értem rá. Néha persze volt, hogy Sehun meglepett a könyvtárba, de a legtöbbször egyedül voltam. Miután lement egy újabb vizsgaidőszak, a srácok kitalálták, hogy menjünk el kocsmázni. A lányok is jöhettek, így kénytelen voltam elvinni Jialit is.
- Na, hogy festek? - kérdeztem Krist, ahogy kiléptem a szobámból.
- Rendesen kinyaltad magad! - mért végig. - Kinek akarsz tetszeni?
- Senkinek! - vágtam rá. Elindultunk és út közben, felszedtük Jessicát és Jialit. A kocsmában, már mindenki ott volt, csak ránk vártak. Jiali leült Xiu mellé és beszélgetni kezdtek. Jessica Tao és Kris között foglalt helyet, így kerültem én Lay mellé. Velem szemben ült Irene és Sehun. Tekintetem folyton rajtuk tartottam. Állandóan viccelődtek, meg összebújtak. Ismeretlen érzés kerített hatalmába. Sorra rendeltem az italokat és küldtem le a poharak tartalmát a torkomon.
- Nem lesz ez kicsit sok? - kérdezte Kris egy idő után.
- Nem! - fordultam el.
- Mi az? Nem tetszik valami? - hajolt hozzám Lay. Kérdőn pillantottam rá.
- Hogy érted?
- Tudod te! - hirtelen betelt a pohár. Felálltam az asztaltól.
- Most hová mész? - kérdezte Suho.
- Haza.
- De még csak most kezdtünk beszélgetni. - lepődött meg. Az órámra néztem. Három órát bírtam velük.
- Nem érzem jól magam. Lehet beteg vagyok!
- Hazakísérjünk? - kérdezte Irene kedvesen. Bár barátságos szándékkal tette, legkevésbé őt akartam most magam mellett tudni.
- Megy egyedül is, de kösz! - Sehunra pillantottam, aki kérdőn meredt rám. Felkaptam a kabátom és hazamentem. A buszon, ablak mellet ültem és amíg haza nem értem, kifelé bámultam és zenét hallgattam. Most, meg mi bajom? Nagyon rossz érzésem volt. A mellkasom nehéz volt, a gyomrom görcsbe állt. Sosem éreztem ehhez hasonlót.
Lassan ballagtam a lakásom felé.
- Kiszellőztetted a fejed? - felkaptam a fejem. Nem hittem a szememnek. Sehun állt a bejáratnál és vigyorogva dőlt a falnak.
- Te, hogy kerülsz ide? - döbbentem meg. Sehun vállat vont.
- Rövidített úton jöttem. - ekkor pillantottam meg a ház előtt parkoló motort.

- Vagy csak mocival jöttél. - előszedtem a kulcsom és kinyitottam a ház ajtaját.
- Be sem hívsz? - kérdezte Sehun és elkapta a karom. Felé fordultam.
- Minek? Nem kértelek, hogy gyere ide!
- Egész este savanyú voltál. Mi baj van? - fürkészett.
- Semmi közöd hozzá! Hagyj békén! - rántottam ki a kezem a szorításából.
- Luhan! - megragadott és a falhoz passzírozott. Dühösen néztem a szemeibe.
- Féltékeny vagy? - vigyorgott rám.
- Kire?
- Irenere!
- Miért lennék? - pislogtam kérdőn.
- Mert egész este vele foglalkoztam. - megforgattam a szemeim.
- Hülye vagy, ha ezt hiszed!
- De van benne igazság!
- Semmi igaz nincs benne! - ellöktem magamtól Sehunt, már csak azért is, mert kezdtem kurvára felizgulni attól, hogy milyen közel áll hozzám. - Hagyj békén! - ismét megindultam befelé.
- Luhan! - szólt utánam. Kérdőn fordultam felé. Közelebb lépett és mélyen belefúrta tekintetét az enyémbe. Percekig csak szemeztünk egymással. Egyikünk sem szólalt meg. Hirtelen ráhajolt az ajkaimra és lágyan megcsókolt.
- Felmehetek? - kérdezte halkan. Bólintottam és beengedtem a házba. Beszálltunk a liftbe és megnyomtam a gombot. A felvonó azonban nem működött sokáig, mert Sehun megnyomta az "ÁLLJ" gombot és a szerkezet ledermedt. Kérdőn pillantottam rá, de nem volt időm kérdezgetni, mivel szó szerint nekem esett. Sosem gondoltam volna, hogy valaha egy liftben fogok szexelni, de egyszer mindent el kell kezdeni.

- Luhan! Bemehetek? - bassza meg! Kris kopogtatott az ajtómon és be akart jönni. A baj csak az volt, hogy Sehun is a szobában tartózkodott.
- Nem! - kiáltottam ki neki. Az ajtóhoz siettem és kidugtam a fejemet.
- Mi van? - kérdeztem.
- Nem találom a pólóm. Nincs nálad?
- Melyik? - sóhajtottam.
- A kék. Tudod, amelyik két napja volt rajtam.
- Nincs a szennyesben? - kérdeztem.
- Nem tudom!
- Akkor javaslom, hogy nézd meg! - Kris bólintott és a fürdőbe vonult. Sehunhoz siettem és ébresztgetni kezdtem.
- Kelj föl! Hé! - álmosan pislogott rám.
- Mi van?
- Kris itthon van! El kell menned innen!
- Csak ha bevallod, hogy féltékeny voltál és belém vagy zúgva! - vigyorgott.
- Nem vallok be olyasmit, ami nem igaz! Na, talpra! - felrángattam és hozzá vágtam a ruháit, amiket csigatempóban kezdett felhúzni magára.
- Luhan! - hallottam Kris trappolását. Ijedten döntöttem hanyatt Sehunt és rádobtam a takarót, meg egy adag ruhát.
- Mi van? - ültem az ágyra és nagy valószínűséggel Sehunra.
- Nincs a szennyesben! Nézd már meg nálad is! Biztos ott van a ruhakupacban! - jött közelebb.
- Nem! Már megnéztem és nincs itt! - válaszoltam idegesen.
- Biztos?
- Biztos! Nincs itt! Menj már ki! - Kris gyanúsan mért végig.
- Neked meg mi bajod? - jobb ötlet híján, be kellett vetnem az egyetlen dolgot, amitől tudtam, hogy kimegy.
- Áll a farkam és maszturbálni akarok! - közöltem vele. Kris pislogott kettőt, majd sarkon fordult és kiment.
- Ezt nem mondod komolyan? - röhögött Sehun, miután leszedtem róla a takarót.
- Pofa be! Legalább kiment! - kirángattam Sehunt az ágyból és az ajtó felé tuszkoltam. Gyorsan körbenéztem, hogy Kris nincs-e a láthatáron, majd ellökdöstem Sehunt az ajtóig.
- Ma este még átjössz? - fordult vissza.
- Igen megyek! Csak menj már! - suttogtam.
- Jó, na! - gyorsan megcsókolt... A gyorsan nála persze azt jelentette, hogy ráérősen, majd távozott. Bezártam utána az ajtót és sóhajtva nekidőltem.
- Már végeztél is? - kérdezte Kris, mikor kijött a szobából.
- Nem. El sem kezdtem. - vontam vállat.
- Miért? - nézett rám furcsán.
- Mert... Elmúlt. - Kris értetlenkedve meredt rám. Nem törődtem vele, hanem visszavonultam a szobámba. Ahogy rendezgettem a dolgaim, természetesen megtaláltam Kris fölsőjét is. Kivittem neki, majd készülődni kezdtem, hogy elindulhassak a könyvtárba. Már benn ültem az egyik asztalnál, mikor üzenetem érkezett. "Remélem kellemesen töltötted az estét!" Lay-től kaptam. Nem értettem mire gondol, de volt egy olyan érzésem, hogy gyanakodni kezdett.