22. Marriage or love?

Ahogy gondoltam, apáék beállítottak hozzám és jól lebasztak. Én csak ültem és végighallgattam a mondanivalójukat. Ám mikor közölték, hogy hagyjam el Sehunt, felforrt az agyvizem és veszekedni kezdtem velük. A helyzeten az sem segített, hogy nem sokkal később, mindenki a szobámba tömörült. Azaz Jiali, a szülei, Xiumin, Lay, Suho, Tao és Kris. Olyan hangzavar kerekedett, hogy a szomszédnak kellett átjönnie és ránk szólnia. Felbőszült apám, leszarta a férfit és vele is vitába kezdett. Ismét sértések tömbkelegét zúdítottuk egymásra. Az egésznek az vetett véget, hogy Lay egy hatalmasat ordított.
- ELÉG! - mindenki elcsöndesedett és megszeppenve néztünk a fiúra. Lay ismét érdektelen arcot vágott, majd hívatlan vendégünkhöz lépett.
- Elnézést kérek a hangzavarért! Kérem fáradjon vissza a szobájába, magam kezeskedem arról, hogy ne zavarják az ön nyugalmát! - a férfi döbbenten pislogott, majd egy bólintással távozott. - És most ti jöttök! - nézett ránk. - Mi lenne, ha megpróbálnátok értelmesen megbeszélni? - kérdezte Lay.
- Értelmesen? Ezt a fiamnak mond, aki egy szó nélkül kirobogott a templomból! - horkant fel apu.
- Talán nem volt  meg rá az oka? Maga talán boldog volt annak idején? - nézett rá Yixing lesajnálóan. - Tudom, hogy maga is éppúgy szenvedett, mint most Luhan. Csak azt nem értem, hogy akkor miért kényszeríti őt is boldogtalanságra. Kössön belém, de egy szülőnek nem a gyerek érdekeit kellene néznie?
- De hiszen azt tesszük! Viszont a családi tradíciók is fontosak és ezt ő is tudja! Én is túlléptem a dolgon és lám, nem haltam bele. - háborodott föl apám.
- Inkább meg sem kérdezem, hogy hányszor csalta meg a feleségét! - fintorgott Lay. - Ha nincs jobb

érve, akkor azt mondom, hogy a kényszerházassági szokásaikról tegyenek le! - apám felröhögött.
- Ja persze! Majd pont egy ilyen kis takony fogja nekem megmondani, hogy mit csináljak.
- Gondolom nem ismert fel igaz? Mondjuk megértem. Sokat változtam az évek alatt. - vigyorodott el Lay ördögien. Apám kérdőn nézett a fiúra.
- Miért? Hogy hívnak?
- Zhang Yixing! - mutatkozott be. Apámnak és Jiali apjának is leesett az álla és hátrébb léptek. Szemük rémülettől tágra nyílt.
- Zh-Zhang Yixing? A Zhang család fia? - kérdezték nagyot nyelve. Lay bólintott.
- Igen. Gondolom apámat ismeritek! Valamit viszont nem tudtok róla. - fonta össze a karjait. - Apám kevésbé kegyetlen mint én! Ja, és ha esetleg ez sem hatna önökre, szeretném bemutatni a barátomat Suhot. Vagy mondjam inkább úgy, hogy Kim Joon Myunt? Ugye nem kell magyaráznom tovább?
- Ti vagytok "A" koalíció? - döbbentek meg a szülők. Suho és Lay egyszerre szólaltak meg.
- Igen! - nem értettem semmit, bár ahogy láttam, nem csak én voltam vele így.
- Szóval? Lesz esküvő? - kérdezte Lay. A családfők megrázták a fejüket.
- Helyes! Ez esetben azt javaslom, mindenki menjen a saját szobájába! - a szülők fülüket, farkukat behúzva osontak el.
- Ez mi volt? - kérdeztük többen is egyszerre. Lay megforgatta a szemeit, majd Suhora nézett.
- Elmondjuk? kérdezte az idősebb.
- Most már muszáj lesz! - vont vállat Yixing. Sóhajtott egyet, majd belefogott a magyarázásba.
- Apám a Longhuo feje. - mikor értetlen arckifejezésünket látta, hozzátette. - A Longhuo egy kínai maffiaszervezet. Suho apja pedig a Golae vezetője, az pedig a koreai maffiaszervezet. Amiről pedig a szüleitek beszéltek, az "A" koalíció, azaz ennek a két szervezetnek a szövetsége. Tikomolyan nem hallottatok még róla? - kérdezte lesajnálóan.
- Hallottam róla, de csak homályosan rémlik! - gondolkodtam el.
- Hogy ti mennyire nem ebben a világban éltek, te jó Isten! Kicsit nézzetek távolabb is a saját életeteken. Az újságok, a híradó és a rádió is ezt közvetítette!
- A lényeg, hogy a családjainknak hatalmas a befolyása és a tekintélye. Ezért kötöttek szövetséget. Részben, mi is ezért vagyunk jóban. - szólt közbe Suho.
- Most már értem! - bólogattunk.
- Remek! Akkor nem koptatom tovább a nyelvem. Ti legyetek boldogok, én meg megyek aludni! Gyere Suho! - az idősebb bólintott, majd mindketten távoztak a szobámból. Mi egy ideig csak ültünk ott és emésztettük a hallottakat. Hihetetlen! Szóval Lay apja maffiafőnök? Ráadásul Yixing, megfenyegette a szüleim! A mély csöndbe, Xiumin és Jiali rondítottak bele, mivel közölték, hogy ők fáradtak és szeretnének lefeküdni. Nem sokkal később, ugyanezen indokkal, Tao és Kris is elhagyták a helyiséget és ismét ketten maradtunk Sehunnal.
- Te mit szólsz ehhez? - néztem a fiatalabbra. Sehun vállat vont.
- Annyira nem lepődtem meg. Lay mindig is fura volt.
- Ebben igazad van. - mosolyodtam el.
- Örülök, hogy végül így alakultak a dolgok.
- Én is! Bár egy ideig még tuti nem vihetlek haza bemutatni. - vigyorogtam. - Azt hiszem apum leszedné a fejünket!
- Szedje csak! Az érzéseim nem fognak változni! - hajolt közelebb.
- Az enyémek sem. - súgtam oda, majd puszit nyomtam az ajkaira.
Végül csak jól alakultak a dolgaink! Mindenki megkapta amit, vagy akit akart. Krist leszámítva, aki elvesztette Jessicát. Szegény Kris! Vajon mi lesz vele?