32. Marriage or love? (VÉGE)

2 év múlva...

- Nyugodj meg! Hamarosan megérkeznek! - vigyorgott Tao és lelökött a fotelba.
- Én teljesen nyugodt vagyok! - válaszoltam.
- Ja, látom! Ezért járkálsz föl-alá vagy egy fél órája? - nevetett. Oké, tény, hogy izgatott lettem, de miért ne lettem volna, mikor a Kwon család meglátogat és hozzák magukkal a babát. Mióta megszületett, gyakran látogattak meg, de ez az első alkalom, hogy egy egész nyáron át maradnak, ráadásul ugyanabban a házban bérelnek ki lakást, mint ahol én is lakom.

Két év telt el azóta az ominózus este óta és sok minden megváltozott. Luhan és én befejeztük az egyetemet. Én tolmácsként kezdtem el dolgozni, Luhan pedig ottmaradt, mint egyetemi professzor. Sokan dicsérik, hogy jó tanár és nagyon büszke vagyok rá. Összeköltözött Sehunnal, így éjjel-nappal együtt lehetnek. Lay most az apja mellett vezeti a... Maffiózó céget? Öhm... Oké, fogalmam sincs, hogy hivatalosan mit dolgozik, de valami nagyfőnök a Maffiában, ahogy Suho is. Xiumin és Jiali összeházasodtak és a lány épp babát vár. Taonak sikerült meggyőznie szüleit, hogy nem akar az angol nyelvvel foglalkozni, így átjelentkezhetett egy másik szakra, szóval sportolhat egész nap. Beköltözött hozzám, így nem voltam egyedül. Mindenki boldog volt és ez a lényeg. Tyler és Jessica összecsiszolódtak, nekem pedig sikerült túljutnom a lányon. Persze, még mindig szeretem, de már nem úgy mint Taot. Máshogy. Valahol a lelkem mélyén, még mindig tudom, hogy soha senkit nem fogok még egyszer úgy szeretni, mint őt. Kilenc év, az akkor is kilenc év marad, ha elválnak útjaink. Minden esetre, már nem fájt, mikor megláttam Tylerrel. Megszületett a kisbabánk, akit a Kris névre kereszteltek.
Merengésemből a csengő zökkentett ki. Az ajtóhoz léptem és kinyitottam.

- Sziasztok! - üdvözöltem őket. Kezet fogtam Tylerrel, Jessicáéknak pedig adtam egy-egy puszit.
- Hogy vagytok? - kérdeztem, mikor beljebb léptek.
- Jól! Bár nem alszunk semmit, azért jól. És ti? - pislogott rám Jessica, majd átadta Krist.
- Mi is.
- Mi van azzal a kényszerházassággal? A szüleid végül belátták, hogy nincs értelme? - kérdezte Tyler és üdvözölte Taot is.
- Hát, nem tudom, hogy belátták-e, de két éve, levelet kaptak, egy bizonyos Zhang Yixing-től, aki követelte, hogy az esküvőt mondják le. - vigyorogtam.
- Ebben is Lay keze volt? Gondoltam. - nevetett Jessica.
- Igen. - bólintottam. - Lay szeret csendben dolgozni. - kis csend telepedett ránk, de nem volt kellemetlen.
- Tudod, hogy nagyon hasonlít rád? - mosolygott rám Jessica.
- Igen? - Krisre néztem és elmosolyodtam. - De a te szemeidet örökölte. - Jessica megsimogatta a baba hátát. - Most itt hagyunk titeket, még szeretnénk kicsomagolni, de mindjárt visszajövünk. Rendben? - mosolygott rám. Bólintottam, majd bevittem a nappaliba Krist, miközben Tylerék elhagyták a lakást. Alig mentek ki, már nyílt is az ajtó és hat ember csődült a lakásba.
- Srácok! Hogy kerültök ide? - kérdeztem, ahogy megláttam a többieket.
- Csak köszönni akartunk nektek! Jessicáék?
- Kipakolnak, de jönnek vissza! Addig köszönjetek Krisnek! - a többiekből, Layt leszámítva, egy lányos sóhaj szökött fel. Luhan kezébe adtam a kicsit, aki csillogó szemekkel nézett rá.
- Mondtam, hogy a te hajadat örökölte! - mosolygott rám. Megforgattam a szemeim. Kris nagyon jól érezte magát Luhan karjaiban, folyton mosolygott, meg nevetgélt.
- Luhan, jó anya leszel! - vigyorgott rá Xiumin, mire rokonom, kiöltötte rá a nyelvét.
- Sehun, akarok egy gyereket! - fordult a fiatalabbhoz. Sehun kissé meghökkent a kérés hallatán.
- Hidd el, hogy ez most nem rajtam múlik!
- Tudom! Mi lenne, ha Krist ellopnánk?
- Ja, marhára fognak neki örülni! - kitört belőlünk a nevetés. Sokat beszélgettünk, miközben vártunk Jessicáékra, akik hamarosan megérkeztek és meglepődve tapasztalták, hogy többen lettünk a lakásban. Ők is leültek közénk és csatlakoztak a beszélgetéshez. Boldog voltam. A szeretteim ott voltak velem és jól éreztük magunkat. Szerettem volna, ha ez a pillanat örökké tart, de az óra ketyegett, az idő múlt. Sokat ökörködtünk azon az estén és sokat röhögtünk. Boldog voltam. Mérhetetlenül boldog.