- Mi van vele? - hallottam Suho hangját magam mellől. Épp az egyetem étkezdéjében ültünk. Luhan tanult, Suho evett, Lay olvasott, Xiumin a telefonját nyomkodta. Én csak ültem, meredtem ki a fejemből és agyaltam.
- Megházasítják. - közölte Luhan. - Most dolgozza fel a dolgot.
- Uhh, szegény. Hogy viseled? - veregetett vállon Xiu.
- Nem értem! Sosem értettem, hogy ez mire jó! Miért kell pont ezt beszabályozni? - kérdeztem dühösen.
- Ez elég egyértelmű. - nézett rám Luhan. - A vagyon miatt. Nem vetted még észre, hogy folyton gazdag lányokat választanak? A mi családunk elég régóta vagyonos és az ősök így akarták benntartani a pénzt. Házasodással. Ez a legkönnyebb útja, hogy a gyereket használják fel. - magyarázta Luhan. Döbbenten hallgattam végig.
- És te nem gondolod betegesnek? Nem akarsz változtatni? - kérdeztem.
- Logikusnak találom, de nem normálisnak. Változtatni akarok, de ez nem olyan egyszerű, mint gondolod!
- Miért?
- Használd az agyad! Hiába veszed el a lányt, akkor sem tudsz majd másítani a szokásainkon. - Luhan becsukta a könyvét és mélyen a szemeimbe nézett. - Tételezzük fel, hogy elvégzed az egyetemet és megházasodsz. Elveszed a csajt és előállsz azzal az ötlettel, hogy márpedig te betiltod ezt a, már törvényszerű, szokásunkat. A képedbe röhögnek. Egyrészt, az ősök nem fogják engedni, tekintettel, arra, hogy élni fognak mikor ezzel a szándékkal eléjük állsz. Másrészt, a vagyon hatalmas befolyásoló tényező mindkét családnál és itt tényleg irdatlan mennyiségű pénzről van szó. A mi családunk régóta forog ezekben a körökben. Hiába akarnád feladni, külső tényezők sem fogják engedni, hogy kiszállj. Ez van. El kell fogadnod, hogy a mi gyerekeink is meg fogják szenvedni az életet. Ne a szüleidre legyél dühös! Tudják, hogy min mész keresztül! Ők is átélték. - csendben és szomorúan hallgattam végig rokonomat. - Annak örülj, hogy neked még csak nőt találtak és van esélyed, hogy az normális. Nekem nemcsak a menyasszonyom egy ribanc, de megvan az időpont is.
- Azért Jiali is emberből van. - szólt közbe Xiumin. - Neki sem a legjobb, hogy elveszed, szóval ne szóld le. - kissé furcsán néztünk rá.
- Úgy mondod, mintha annyira ismernéd. - döbbentem meg.
- Mert ismeri is. - vágott közbe Lay. - Már hetek óta keféli.
- Baszd meg Yixing! Muszáj volt elmondani? - csattant fel Xiu.
- Te dugod a menyasszonyom? - akadt ki Luhan.
- Most mit izélsz! Utálod, nem? Mi bajod azzal, ha én legalább emberszámba veszem szerencsétlent?
- Ez elvi kérdés! - förmedt rá rokonom. - Nem vágjuk gerincre a haver menyasszonyát.
- Ezen alapon, vágd pofán Taot is. - nézett ránk Lay.
- Mi?
- Ő is kefélt Jialival, de még Minseok előtt.
- Van még valaki akiről nem tudok? - Luhan idegesen meredt Layre.
- Csak ennyi. De Taoval maximum kétszer feküdt le. Xiuminnal legalább fél hónapja együtt vannak.
- De, te ezeket honnan tudod? - kérdeztem döbbenten.
- Kinyitom a szemeimet! - sóhajtott fel. Összecsapta a könyvét és felállt.
- Már látom, hogy ebből veszekedés lesz, szóval a könyvtárban leszek. Suho, te is jössz? - kérdezte. Az idősebb bólintott, majd követte Layt és elhagyták az étkezdét. Amint eltűntek, hatalmas veszekedés keletkezett. Xiumin mondta a magáét, Luhan üvöltözött, én meg döbbenten dolgoztam fel az információkat. Szóval... Tao dugott Jiali-val. Xiumin is megdöntötte. Luhan kiakadt, ráadásul el kell vennem, egy számomra ismeretlen lányt. Túl sok volt az információ. Nem tudtam egyszerre felfogni a dolgokat. Kimentem a mosdóba, hogy megmossam az arcom, majd úgy döntöttem, hogy inkább hazamegyek. Épp a kihalt folyosón sétáltam végig, amikor Egy lesokkolódott Sehunnal találtam magam szemben. Ült a padon és teljesen lefehéredve nézett maga elé.
- Minden rendben? - léptem oda hozzá. - Nem festesz valami jól.
- Igen... - nem volt túl meggyőző a hangja. - Elnézést... - szemeibe könnyek gyűltek. Felpattant és elviharzott, mintha ott sem lett volna.
Miután hazaértem, első dolgom volt, hogy felhívtam Jessicát. Hallani akartam a hangját.
- Szia édes! Ráérsz? - kérdeztem.
- Hát... Most nem igazán, de figyelj, este átmegyek, az jó? - hirtelen egy fiú hangját hallottam a háttérben.
- Ki van veled?
- Tao. Csak átjött tanulni, de már lassan megy el. Akkor este megyek! - elköszöntem tőle és furcsállva nyomtam ki a telefonom. Alig tettem le az asztalra, már jött is a következő hívás.
- Na végre! Figyi, nem megyek haza! Lehet, hogy este találkozunk, de nem biztos. - Luhan hangja is furcsa volt. Olyan... Aggodalmasnak tűnt.
- Mi a baj? Történt valami? - kérdeztem.
- Semmi! Nem számít. Na, szia! - ezzel le is tette. Nem értettem mi van, de úgy voltam vele, hogy majd elmondja, ha akarja.
Este Jesscia átjött ahogy ígérte.
- Szia! - üdvözöltem mosolyogva.
- Szia! - átöleltük egymást, majd bementünk a nappaliba.
- Kérsz valamit inni? - Jessica leült a kanapéra és bólintott.
- Egy tea jólesne! - kirohantam a konyhába és elkezdtem vizet forralni. Egy tálcára tettem a csészéket, a teafiltereket és a mézet, majd visszamentem a szobába.
- Szóval, mi van veled? Jól vagy? - kérdeztem. Jessica nem válaszolt, kitöltötte magának a forróvizet és belehelyezte a filtert. Néztem, ahogy a tea megszínezi a vizet és gőzölögve tűnik el a levegőben. Jessica belekortyolt az italba, majd komolyan rám nézett.
- Figyelj... Azt hiszem, hogy szakítanunk kell. - majdnem elejtettem a csészémet.
- Mi? - hangom elhaló volt, szinte nem is hallottam.
- Hallgass végig! Szeretlek, de nem akarom, hogy miattam összevessz a családoddal. Számíthattam volna rá, hogy ez lesz. Nagyon sajnálom, hogy megnehezítettem az életedet. - nem nézett rám. Hangja el-elcsuklott. Egy könnycsepp görbült arcán.
- Jessica, ne mondj ilyeneket! - szinte könyörögtem neki.
- Már megbeszéltem a főnökömmel és lemondtam a szabimat. Hamarosan visszamegyek Amerikába.
- Ne haragudj! - zokogott fel. Felpattant és kirobogott a lakásból. Utána rohantam és még időben sikerült elkapnom.
- Jessica! Maradj velem! - szorosan öleltem magamhoz és elsírtam magam.
- Nem lehet.
- Akkor legalább ma este! Kérlek! - beleegyezett, hogy ezt az estét még együtt töltjük. Szomorú búcsú volt ez, hiszen tudtuk, hogy ez az amit többet nem tehetünk meg. Nem tudtam aludni. Egész este simogattam Jessicát és szorosan a karjaimban tartottam. Nem tudtam elengedni, de muszáj volt. Meghozott egy döntést miattam és nem tehetek ellene semmit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése