26. Marriage or love?

A szám is tátva maradt. Hogy... MIIIIII?
- Kris! Hahó! Kris! - Jessica integetett a szemeim előtt, de csak percek után tudtam realizálni, hogy mi is történt.
- Szo... Szóval... Te... Te terhes vagy?! - fakadtam ki.
- Igen! - bólintott.
- De... Hogy, mikor? Biztos, hogy én? És... Mi van?
- Emlékszel az utolsó esténkre együtt? - kérdezte Jessica, mire bólintottam. - Nem védekeztünk.
- Na jó, de... Esemény utánit nem vettél be? - láttam, hogy a kérdésem rosszul esett neki. - Ne haragudj, nem úgy értettem. Csak... Elég megdöbbentő!
- Tudom! - mosolyodott el halványan. - Egyébként, nem volt nálam fogamzásgátló. Ráadásul a patika sem volt nyitva és nem tudtam venni.
- És... Meg akarod tartani? - kérdeztem. Jessica bólintott.
- Igen...
- A vőlegényed tudja? - vágtam a szavába.
- Kris hallgass végig! - szólt rám. - Éppen ezért akartam veled beszélni! Ne hidd, hogy már nem szeretlek! Mert szeretlek! Nagyon! De nekünk nincs jövőnk és ezt te is tudod! Mikor hazaértem, nagyon ki voltam borulva. Egy régi barátom volt aki folyton ott volt velem és segített nagyjából helyre rakni engem. - magyarázta.
- Mi a neve?
- Tyler Kwon. Gyerekkorom óta ismerjük egymást. Nagyon kedves volt velem. Aztán észrevettem, hogy már egy hetet késett és vettem terhességi tesztet. Pozitív volt. Tyler azt mondta, hogy nézessem meg nőgyógyásszal is, mert lehet, hogy csak a stressz miatt produkálok ilyen eredményt. Elmentem, de azt mondták, hogy babám lesz. Sokat beszélgettünk erről Tylerrel és arra jutottam, hogy szeretném megtartani. Mivel tudott a köztünk lévő dolgokról, felajánlotta, hogy mindenben segít. Elmondtam a szüleimnek, akik majdnem kitagadtak, mert házasság előtt vagyok várandós. Tyler mentette meg a helyzetet, mert azt mondta, hogy elvesz és övé a baba. Amikor később magunk közt lehettünk, azt mondta, hogy szeretné felnevelni velem a babát és szeretne tényleg elvenni. Annyira kétségbe voltam esve, hogy belementem. Nem bántam meg. Tyler rendes fiú. Ő szorgalmazta azt is, hogy mindenképp mondjam meg neked. Szeretné, ha a kicsi tudná, hogy te vagy a papája. Azt pedig, hogy te vagy az apa, onnan tudom, hogy rajtad kívül, senkim sem volt. - miközben beszélt, elkezdtek folyni a könnyei. Mellé sétáltam és szorosan magamhoz öleltem.
- Szeretlek Jessica.
- Én is Kris! Nagyon! - az én könnyeim is megeredtek. Ott sírtunk vagy egy órát, majd lassan sikerült megnyugodnunk.
- Ugye tudod, hogy számíthatsz rám? Bármi kell is? - kérdeztem.
- Tudom! Lenne is valami! - kérdőn pillantottam rá, mire letörölte könnyeit. - Gyere el az esküvőre! Hívd el a barátaidat! Persze, nem kötelező, csak ha szeretnéd. Bár én örülnék...
- Ott leszek! - mosolyodtam el. Jessica csillogó szemekkel ölelt meg. Elváltunk, majd elvesztünk egymás tekintetében. Közelebb hajoltam és megcsókoltam. Nagyon hiányzott már. Rövid csók volt, de mindent beletettem.
- Meddig maradsz? - kérdeztem, mikor elváltunk.
- Csak a hét végéig. Aztán hazamegyek. Meg kell szerveznünk az esküvőt, mielőtt megnőne a hasam. - bólintottam. Sokat beszélgettünk még. Megkérdeztem mi a baba neme, de Jessica azt válaszolta, hogy nem tudja és szeretné, ha meglepetés lenne még maga számára is.
- És mi a helyzet a nevével? - kérdeztem.
- Ha lány lesz, szeretném a húgom után elnevezni, Soojungnak. Ha pedig fiú... Akkor szeretném, ha... Ha Kris lenne a neve. - nagyon meghatódtam. Ismét összeborultunk, majd mivel már későre járt, hazakísértem. Elköszöntünk egymástól és hazasiettem. Legnagyobb meglepetésemre, Tao a kanapéban ült.
- Hát te? - csodálkoztam.
- Aggódtam miattad! Annyira össze-vissza vagy mostanában érzelmileg, hogy úgy gondoltam átjövök. Minden oké? - bólintottam, majd leültem mellé.
- Nem fogod elhinni!
- Mit?
- Apa leszek! - válaszoltam. Még mindig le voltam sokkolódva, de most, hogy így kimondtam, a tudatomig is eljutott.
- Tessék?
- Apa leszek! Én... Apa leszek! - Tao tágra nyílt szemekkel meredt rám.
- Biztos? - pislogott.
- Igen. Utolsó este nem védekeztünk és Jessica nem  vett be gyógyszert. - Tao szájtátva hallgatta végig a történetet. Nem vágott közbe, csak bólogatott a mondókám közben.
- Szóval... Most ünneplünk? - kérdezte bizonytalanul, mikor befejeztem. Elnevettem magam és vállat vontam.
- Valami olyasmi! - bólintottam. Tao elvigyorodott, majd elővett egy üveg pezsgőt a hűtőből és megbontotta. Kicsit meglepve néztem Taora, aki csak megvonta a vállát.
- Azt hiszed nem csekkoltam az alkoholtartományotokat? - vigyorgott. Elfogyasztottuk a pezsgőt, bár tudtam, ha Luhan ezt megtudja, ki fog csinálni.
- Apa leszeeeek! - énekeltem hangosan. - Erről jut eszembe, eljössz velem az esküvőre?
- Persze! - bólogatott Tao. - Szeretném látni Jessica vőlegényét! Biztos kedves lehet, ha így bevállalta az exed! - eszembe jutott amit Jessica mondott. Tyler tényleg nagyon kedves fiú lehet. Nem sokan tennék ezt.
- Azért te sem vagy semmi! - mosolygott rám Tao. Kérdőn pillantottam rá.
- Mert?
- Mert nem tűnik úgy, hogy ki lennél borulva. Sőt... Örülsz neki. Ez pedig annyira... Nem is tudom, kedves tőled! - csodálkozva pislogtam Taora.
- Azt mondod?
- Azt. Tudod, én is véletlen gyerek vagyok. Apám annyira kiborult, hogy elhagyott minket és nem is hallottam felőle. Anya a nagyimékhoz költözött velem. Szerencsére ő is talált egy férfit, aki végül elvette és szereti. Ő a nevelőapám, de a sajátomnak érzem, mert mindig nagyon kedves velem. Szigorú, de kedves. - hirtelen furán kezdtem érezni magam. Szóval... Taonak valójában sosem volt igazi apja. Nagyon-nagyon fura érzés kerített hatalmába.
- Most nehogy sajnálni kezdj! - vigyorodott el. - Amíg én nem érzem magam rosszul miatta, te se tedd! Már értelme sem lenne! - vont vállat. Mégis... Furán éreztem magam. Nem tudom milyen megfontolásból, de megragadtam az inge gallérját és a szó szoros értelmében, lesmároltam. Másodszor is. Hát normális vagyok én? Érdekes volt Taoval csókolózni. Más volt mint Jessica. Nem mondom, hogy rosszabb vagy jobb, egyszerűen csak... Más. Valószínűleg a túlcsorduló érzelmeim miatt voltam ilyen. Mostanság eléggé labilis vagyok és Tao mindig is egy biztos pont volt, akire támaszkodhattam. Azt hittem, hogy ellök, de legnagyobb meglepetésemre, visszacsókolt. Mikor elváltunk, csak csöndben ültünk egymás mellett.  Ránézni sem mertem, nemhogy beszélni! Nem tudom meddig ültünk így egymás mellett, de sokáig, mert Luhan és Sehun lépett be a lakásba, kissé spicces állapotban.

- Hát ti? - kérdezteék csodálkozva.
- Mi? Hát mi... - dadogtam.
- Jó, mindegy, majd reggel elmondod. Ha nem haragszol, mi most megyünk szobára! - kezdte el Luhan maga után húzni Sehunt. Mielőtt becsukták volna az ajtót, még kiszóltak.
- Egyébként éjfél múlt! - közölték és eltűntek az ajtó mögött.
- Gyere! Jobb ha a szobámba megyünk! Oda nem hallatszik át, hogy dugnak. - fogtam meg Tao csuklóját és bevonszoltam a saját szobámba. - Tekintettel arra, hogy éjfél múlt, jobb lesz, ha itt alszol! - Tao bólintott.
- Azt megköszönném! - mosolyodott el.
- Oké... Öhm, akarsz előbb menni fürdeni? - kérdeztem.
- Menj csak. - rázta meg a fejét. Bólintottam, majd elsiettem zuhanyozni. Miután végeztem, visszamentem a szobámba, hogy szólhassak Taonak is, de legnagyobb meglepetésemre, elaludt. Sóhajtva takargattam be, majd befeküdtem mellé. Hogy fogom én elengedni Jessicát ezek után? Tanakodtam. Pedig meg kellett tennem. El kellett engednem, mert nem tehettem mást.