Tudtam, hogy Kris Jessicával akar majd aludni, így jó rokonhoz méltón, kettesben hagytam őket, a buli után. Csak egy bökkenő volt. Én hol aludjak? Azt tudtam, hogy Suho és Lay együtt mennek haza, ráadásul ők rohadt messze laktak tőlem, így szóba sem kerülhettek. Xiumin elméletileg valami csajt vitt haza, így Tao maradt, akit viszont nem ismertem annyira, hogy megkérhessem, fogadjon már be egy éjszakára. Leültem az egyik székre és az italomat kortyolgattam. Mit csináljak?
- Neked, mi bajod? - az ismerős hangra felkaptam a fejem. Sehun állt velem szemben és kíváncsian méregetett.
- Agyalok!
- Min? - leült mellém és az italába kortyolt.
- Hogy hol a francba aludjak. - vontam vállat.
- Miért? Nem otthon leszel?
- Kris és Jessica együtt lesznek. Nem akarok zavarni, szóval nem megyek velük. De jelenleg úgy tűnik, hogy a parkban töltöm az éjszakát. - húztam el a számat.
- És a srácokkal, mi van? - kíváncsiskodott tovább.
- Suho és Lay messze laknak, Xiumin nőt cipel haza, Taot nem ismerem. - soroltam. Sehun bólintott, majd kis gondolkodás után, ismét megszólalt.
- Aludj nálam.
- Te mit iszol? - döbbentem meg.
- Komolyan.
- Komolyan! Mit tettek az italodba? Vagy beteg vagy? - tettem a kezem a homlokára, mire elkapta a csuklóm.
- Ne legyél már ilyen! Nem lakok messze az egyetemtől és egy éjszakát kibírsz, nem? - nézett a szemeimbe. - Amúgy is, nem mindegy? A lényegen már úgyis túl vagyunk! - elengedte a kezem. Igen! A lényegen! Őszintén, fogalmam sincs, hogy mi járhatott a fejemben, mikor engedtem magam megdönteni. Egyszerűen csak... Annyira megkívántam, hogy képtelen voltam nemet mondani neki.
- Na? Átjössz? - kérdezte újból, mire bólintottam. - Remek! - vigyorodott el.
- És Irene? Nem viszed haza? - kaptam észbe. Sehun felállt az asztaltól, majd eltűnt a szemem elől. Pár perc múlva ismét megjelent.
- Elintéztem. - mosolygott.
- Mit?
- Tao hazaviszi Irenet.
- Te lepasszoltad a barátnődet? - döbbentem meg. Sehun csak vállat vont, de nem válaszolt. Az este többi részét, szótlanul töltöttük. Mit mondhattunk volna egymásnak? Ami történt, megtörtént. Erről nem kell több szót ejteni. Nem tudom hány óra lehetett, mikor elindultunk haza. Követtem Sehunt, de mikor megláttam a motorját, rosszul lettem.
- Ugye nem gondolod komolyan, hogy felülök mögéd?
- Ne fossál már! Ez csak egy motor! - röhögött ki és átnyújtott egy bukósisakot.
- Nem fosok! - kértem ki magamnak. Sehun felült a motorra és féloldalasan mosolygott rám.
- Akkor gyere. - én nem mozdultam, csak a hátsó ülést bámultam.
- Na, nyugi! - megragadta a csuklóm és felrántott a motorra. - Majd lassan megyek! - olyan erősen szorítottam a derekát, hogy azt hittem rám fog szólni, de nem így történt. Csak nevetett, de nem panaszkodott. Ráadásul tényleg lassan ment.
Egy aranyos kis házhoz érkeztünk. Sehun leparkolt, majd kinyitotta nekem a kaput és előre engedett. Amint beléptem a házba, megcsapott egy kellemes illat.
- Várj! Nem látok semmit! - felkapcsolta az előszoba villanyt és levette a dzsekijét. Én is lehúztam a cipőm, majd követtem Sehunt a nappaliba.
- Nem vagy éhes? - kérdezte, ahogy az egyik szekrényhez lépett.
- Nem kösz! Viszont letusolnék ha nem baj.
- Dehogy! Mindjárt adok pizsamát, csak előbb szedek elő ágyneműt! - kiszedett a szekrényből egy párnát és takarót, majd felment a lépcsőn. Benyitott az egyik szobába és mutatta, hogy lépjek be. Letette az ágyra a cuccokat, majd keresett nekem pizsamát. Közben körbepillantottam a szobában. Tekintetem megakadt egy képkereten. Gyászos, fekete színű volt, benne egy fiatal párral. Biztos a szülei. De miért vannak fekete keretben? Történt velük valami? Gondolkodtam el, de amint meghallottam a hangját, elkaptam tekintetem a képről és elvettem a pizsamámat. Bevonultam a fürdőbe és gyorsan letusoltam. Mire kijöttem, már meg volt ágyazva.
- Kösz, hogy itt aludhatok. - ültem az ágyra.
- Nincs mit! Jó éjt! - köszönt el tőlem.
- Neked is! Te hol alszol?
- A kanapén. - válaszolt, majd elhagyta a helyiséget. Kicsit meglepődtem, hogy ennyire kedves velem. Hanyatt dőltem az ágyon, de aludni nem tudtam. Valamiért kellemetlen érzés kerített hatalmába. Csak hallgattam, ahogy az óra kattog és számoltam a perceket. Végül nem bírtam tovább. Felálltam és lementem, hogy igyak egy pohár vizet. A konyhába, a nappalin keresztül tudtam eljutni. Ahogy beléptem, láttam, hogy Sehun már alszik. A takarója félig lecsúszott róla, ezért gondoltam visszatakarom, ha már bevállalta, hogy a kanapén alszik. De ahogy igazgattam rajta a lepedőt, akaratlanul is folyton őt kezdtem bámulni. Olyan békésnek tűnt, hogy kedvem támadt megsimogatni. A haját kezdtem simogatni. Hirtelen kipattantak a szemei és elkapta a csuklóm. Tekintetét az enyémbe fúrta, én meg csak bámultam rá. Szinte szívbajt kaptam. Sehun félig felkönyökölt és kutatva nézett rám.
- Én... - próbáltam mondani, de nem tudtam, hogy fogalmazzam meg magam. Mit csináljak? Hirtelen Sehun felhajolt hozzám és megcsókolt. Rögtön viszonoztam neki és beengedtem számba a nyelvét. Sehun lerántott magához, hogy ne kelljen állnom fölötte. Mikor elváltunk, csillogó szemekkel nézte az enyémeket.
- Kívánlak! - ezzel betette nekem a kulcsot. Vadul martam ajkaira. Nem egészen vagyok magamnál! Állapítottam meg. Mivel a kanapé nem éppen arra
Reggel az ágyban ébredtünk. Én Sehun karjaiban feküdtem, ő pedig engem ölelt. Mivel Sehun még aludt, kikászálódtam mellőle és elkezdtem felöltözni.
- Mit csinálsz? - kérdezte egy álmos hang.
- Mit csinálnék? Hazamegyek! - válaszoltam Sehunnak aki kócos hajjal meredt rám.
- Minek?
- Mi az, hogy minek? Tanulnom kell! - keltem ki magamból.
- Jó, nyughass! - csitított, majd kimászott az ágyból. Épp a pólómat próbáltam magamra rángatni, mikor Sehun mögém lépett. Ujjai cirógatva kúsztak derekam köré és lágyan belecsókolt a nyakamba. Ezt nem hiszem el!! Élvezkedve dőltem hátra, ami elég nagy hiba volt, tekintettel arra, hogy ő ezt biztatásnak vélte. Egyik kezét becsúsztatta az alsómba, mire nyögve markoltam a hajába. Térdeim összerogytak volna, ha nem tart hátulról. Könnyen adtam meg magam és hagytam, hogy reggel is az övé legyek.
Szeretők lettünk. Próbáltuk titokban tartani, de Kris gyanakodott rám. Folyton a hülye kérdéseivel nyaggatott, hogy hol vagyok, kivel vagyok, mit csinálok? Nem egyszer történt meg, hogy hajnalban összefutottam vele a lakásban és kérdőre vont.
- Minek mész haza ilyen korán, ha állandóan rajtakapnak? - kérdezte Sehun, miközben a telefonját nyomkodta. Mostanában gyakran jön velem a könyvtárba. Igazából, nem tudom mit keres mellettem ilyenkor, mert tanulni, nem tanul.
- Mert otthon vannak a tankönyveim. - magyaráztam és lapoztam egyet.
- Akkor hozd át őket! - először azt hittem viccel, de mikor ránéztem, tudtam, hogy nem hülyéskedett. Igazából, igaza volt.
- Hát, lehet, hogy ez egy jó megoldás lenne. - gondolkodtam el. Miután végeztem a tanulással, elindultunk haza. Én még felugrottam hozzánk, hogy átöltözzem, majd rögtön Sehunhoz mentem. Épp üzenetet írt a telefonján, mikor odaértem.
- Mit csinálsz? - kérdeztem.
- Sms-t írok. - bólintottam. - Nem is érdekel kinek? - nézett rám, mire értetlenül vontam vállat.
- Öhm... Oké, kinek?
- Irene-nek! - mosolygott.
- Gondoltam. - forgattam meg a szemeim.
- Azt mondta, ráér ma este.
- Akkor siessünk, hogy el tudj készülni! - dobtam a cuccom a sarokba és az ágyára ültem.
- Nyugi, ne pattogj! Lemondtam.
- Hogy? - döbbentem meg. Most, komolyan lemondta Irenet?
- Mondom, lemondtam.
- Te nem vagy normális! - meglepetten nézett rám.
- Komolyan azért akadsz ki, mert lemondtam miattad valakit?
- Nem valakit, hanem a barátnődet, te idióta! - pattantam föl az ágyról.
- Veszekedni akarsz? - jött közelebb.
- Nem. Csak közlöm, hogy már megint bunkó vagy! - épp nagyban mondtam a magamét, mikor Sehun megforgatta a szemeit, megragadta a combjaimat és felemelt, de épp csak annyira, hogy hanyatt vágódtam az ágyon. Bennem ragadt a szó. Sehun fölém mászott és megcsókolt.
- Én, ma este, benned leszek! Világos? - súgta a fülembe, de olyan szexi hangon, hogy csak bólintani tudtam. Féltem, ha megszólalok, csak egy kéjes nyögés hagyja el az ajkaimat. Megcsókolt, majd elkezdte leszedni rólam a fölsőmet. Bennem pedig egyre jobban zakatolt a kérdés. Miért mondta le Irene-t?
Oh a mi kis édes Sehununk szejelmes Luhanba :) (igen direkt írtam így) olyan zabálni valók együtt. Nem olyan sokára odáig fajulnak a dolgok hogy Sehun szakít Irinevel? Köszi a részt!
VálaszTörlés:D Örülök, hogy tetszett, Irenevel kapcsolatban pedig annyit megsúgok, hogy még egy jó darabig nem fognak szakítani Sehunnal. Terveim szerint a következő részben kiderül, h miért. :)
Törlés