14. Marriage or love?

Ahhoz képest, hogy milyen későn aludtam el, viszonylag korán keltem. Tao még mindig rajtam feküdt és békésen szuszogott a nyakamba. Nem akartam felkelteni, de rohadtul kellet pisilnem, szóval elkezdtem azon agyalni, hogy szedhetném le magamról. Hirtelen kulcscsörgést hallottam a zárnál, majd Luhan lépett be az ajtón. Külseje zilált volt és szinte osonva lépkedett a szobába.
- Te mit csinálsz itt ilyen korán? - kérdeztem. Ijedten fordult felém, egy lányokat megszégyenítő sikoly kíséretében.
- Jézus! Te mit csinálsz fenn? Nem szoktál ilyen korán kelni! - szinte vádlón méregetett.
- Mi az? Rossz a lelkiismereted? - vigyorodtam el.
- Semmi közöd a lelkiismeretemhez! - fonta össze a karjait. - Egyébként, ő mit keres rajtad? - mutatott Taora.
- Este kicsit ittunk és így aludtunk el.
- Kicsit? Tudod mikor hívtál te baromarc? - nézett rám dühösen.
- Abból az éles nyögésedből, nem volt nehéz kitalálni. Jól benne voltatok a dolgokban. - vigyorogtam. Luhan feje, kezdett a paradicsomhoz hasonlítani.
- Ha még egyszer fel mersz hívni, mikor nem vagyok itthon, megfojtalak! - dühösen vonult a fürdőbe és elkezdett zuhanyozni. Remek. Már be se mehetek! Tao ekkor kezdett ébredezni. Mosolyogva nézett rám és lassan felült.
- Jó reggelt! - mosolyogtam rá.
- Neked is! Így aludtunk egész éjjel? - pislogott nagyokat.
- Igen.
- Ne haragudj. Biztos állati kényelmetlen volt.
- Nem annyira! Bár fogyhatnál! - jegyeztem meg viccelődve, mire a vállaimba ütött.
- Izomból nem tudok leadni, bocsánat! - leszállt rólam és felsegített a kanapéról. Kikísértem az előszobába és elbúcsúztunk.
- Kösz, hogy itt aludhattam! - mosolygott.
- Máskor is! - intett és gyorsan távozott, mert edzésre kellett mennie. Kimentem a konyhába és főztem egy nagy adag kávét. Épp leültem, hogy nekikezdjek a reggelinek, amikor Luhan csoszogott ki a konyhába. Igazán kedvesen festett a fürdőköpenyében, az ember nem gondolná róla, hogy milyen kis agresszív. Fáradtan ült le mellém és kitöltött magának egy bögre kávét.
- Nem aludtál este? - kérdeztem nevetve, mire szikrázó szemekkel nézett rám.
- Kussolsz! - elfordult, de így tökéletes rálátásom volt, szivárvány színekben pompázó nyakára.
- Valaki nagyon finomnak talált! - nyomtam meg az egyik kis foltot.
- Hagyjál! - csapta le a kezem.
- Miért vagy ilyen kis agresszív? Nem fárasztottak ki eléggé? - kérdeztem. Vigyorom nem tudta letörölni.
- Nem vagyok hajlandó a nemi életemről beszélni veled!
- Jó, megértem, de abba igazán beavathatnál ki a szerencsés.
- Felejtsd el!
- De miért? Úgysem ismerem, nem? - rám nézett. - Ismerem? - döbbentem meg.
- Semmi ilyesmit nem mondtam! - rázta meg a fejét.
- Luhan, látom rajtad, hogy van valami! Legalább azt mond meg, hogy ismerem-e?
- Nem! - idegesen állt fel az asztaltól. - Nem mondok semmit! Úgysincs értelme! Hamarosan esküvő! Szeretném kiélvezni a maradék időt! - mérgesen vonult a szobájába és becsapta az ajtót. Pfff! Most mi baja? Mivel nem volt jobb dolgom, felhívtam Jessicát, hogy találkozzunk valahol. gy kis kávézóban egyeztünk meg. Villámgyorsan elkészültem és elindultam otthonról.

- Szóval milyen volt Amerika? - kérdeztem Jessicát, mikor leültem mellé.
- Hát, a hely ahol voltunk, gyönyörű volt. Azt sajnáltam, hogy végig dolgoznom kellett, de így is sok helyre eljutottam, szóval összességében, nagyon élveztem! - mosolygott rám. Jessica modellként dolgozott és folyamatosan beutazta a Világot.
- Egyébként, hoztam neked valamit! - elővett egy kis ajándékzacskót és elém tolta. Kinyitottam és egy karkötőt találtam benne, ami kagylókkal volt díszítve.
- Köszönöm! - csókoltam meg. Rögtön felvettem és átkaroltam a lányt.
- Annyira boldog vagyok, hogy itt vagy! - mosolyogtam rá.
- Hát még én! Tudod, hogy hiányoztál? - puszilta meg az arcom. Vele töltöttem a délutánt, majd az estét. Megtehettem, hiszen mienk volt a lakás.
Reggel arra keltem, hogy nincs mellettem senki. Kimentem a konyhába, ahol életem szerelme állt az ingemben és épp reggelit készített.
- Szia szívem! Remélem éhes vagy! - mosolygott rám. Megöleltem hátulról és belepusziltam a nyakába.
- Nem is tudod mennyire. - súgtam a fülébe.
- Én most a reggelire gondoltam, de örülök, hogy ennyire harcra kész vagy! - nevetett fel. Megragadtam a combjainál és a pultra tettem.
- Csodálkozol? Olyan sokáig voltunk távol, hogy az lenne a gáz, ha nem lennék ilyen kanos! - Jessica

felnevetett, majd egy falat rántottát nyomott a számba.
- Nincs ellenemre a dolog, csak valami energiát is szedjünk föl! - vigyorgott. Ő a legjobb nő a Világon! Épp azon voltam, hogy kellemesen induljon a reggel, mikor Luhan lépett a lakásba.
- Öregem, nem tudtál volna várni még pár órát? - kérdeztem mérgesen, de Luhan, mintha meg sem hallott volna. Össze-vissza pakolászott, majd felkapta a táskáját és elindult kifele.
- Nem akartál meghallani, vagy egyszerűen csak süket vagy? - kiáltottam utána.
- A könyvtárban leszek! - kiáltott vissza, majd bevágta maga mögött az ajtót.
- Szerintem nem hallott! - mosolygott rám Jessica.
- Ja, szerintem is! Túlságosan elgondolkodott fejet vágott! - a lány felnevetett, majd megcsókolt. Hirtelen ismét belém hasított a félelem. Nem akartam, hogy anyáék találjanak nekem valakit. Nekem senki más nem kell! Igazából, az lenne a legpraktikusabb, ha megkérném a kezét. A probléma csak az volt, hogy amíg a szüleim pénzéből élek, nem tehettem semmit. Viszont, ha végzek az egyetemen és önálló leszek, akkor talán lesz esélyem! Ezzel a gondolattal nyugtattam magam, miközben kigomboltam Jessica ingét (ami az enyém volt) és a nyakára hajoltam.