Miután eltelt pár nap, Lay beleegyezett, hogy visszamenjünk a csatornarendszerbe és Luhan is velünk jöjjön. Én személy szerint, edzeni akartam vele kicsit, de Baekhyun azt mondta, hogy eddig is sikerült megúsznia, akkor most is meg fogja oldani.
- Ne is törődj vele! Mindenkivel ilyen! - legyintettem.
- Talán történt vele valami, hogy ilyen lett? - pislogott az őzszemű, mire megcsóváltam a fejem.
- Nem! Szimplán ilyen kibírhatatlan. De ha egyszer jó pillanatában kapod el, kedves is tud lenni! - magyaráztam. Luhan épp reagált volna valamit, mikor Baekhyun hangja, belé fojtotta a szót.
- Mi lenne, ha igyekeznénk és nem enyelegnénk? - tette csípőre a kezeit.
- Mi lenne, ha némi tisztelettel lennél, ha már Luhan idősebb? - feleltem. Baekhyun felhúzta a szemöldökét.
- Elnézést, ha nem akarok itt megöregedni! Inkább igyekezzünk! - fújtatott, majd sietősen tovább sétált.
- Mit is mondtál? - vigyorodott el Luhan.
- Nagyon résen kell lenned, hogy elkapd azt a jó pillanatot! - mosolyogtam rá. Csendben haladtunk tovább. Örültem, hogy Luhan velünk van, hiszen nagyon jól ismeri a csatornarendszert, ráadásul kellemes társaságnak bizonyult. Ahogy haladtunk előre, egyre hidegebb is lett.
- Biztos, hogy jó helyen járunk? - kérdezte Chamyeol.
- Igen! Mindjárt odaérünk csak... - Luhan hirtelen elhallgatott és megállt.
- Mi az? Mi történt? - kérdeztem. Luhan nem felelt.
- Eltévedtünk? - kérdezte Baek, nem kis gúnnyal a hangjában.
- Pszt! - Luhan a szája elé tette a mutatóujját.
- Mit pisszegsz? Mi van? - kérdezte Baekhyun, mire Luhan befogta a száját.
- Csönd már! Nem halljátok? - kérdezte Luhan. Fülelni kezdtünk. Először nem értettem mire gondol, majd nagyon halk zajt hallottam. Mintha valaki morogna, vagy nem is tudom!
- Ez mi? - kérdeztem halkan, Luhan füléhez hajolva.
- Emlékszel, hogy meséltem, hogy szereztem a sérüléseimet? - kérdezte, mire bólintottam. - Na, pont így szereztem őket! - a hang egyre erősödött.
- El kell tűnnünk, mielőtt észrevesz minket! - mondta Chanyeol. - Akármi is legyen az!
- És mi lesz a gyógyszerekkel? - kérdezte Baekhyun. - Messze vagyunk a gyógyszerraktáraktól? - Luhan megrázta a fejét.
- Nem! Viszont ott nincs olyan hely ahol elrejtőzhetnénk, utána már csak az épületen keresztül tudnánk kimenni! - magyarázta Luhan. Válaszolni már nem tudtunk, ugyanis egy hatalmas üvöltést hallottunk a hátunk mögül. Mikor megfordultunk, valami borzasztó látvány tárult a szemünk elé. Az előttünk álló valami, két méter magas lehetett, körülbelül ötször olyan széles, mint én. Embernek nem nevezném a lényt, ugyanis szemei és lábai is olyanok voltak, mint a krokodilnak, a feje tetejéről egy kiálló pikkelysor húzódott a gerince mentén, ami eltűnt a derekát takaró anyag mögött. Fején nem volt haj és vicsorgott ránk, mint valami veszett kutya. Kezében egy hatalmas, szögekkel sorozott bunkósbotot szorongatott. Nagyot nyeltünk.
- Futás! - kiáltotta Luhan és rohanni kezdett előre. Lélekszakadva rohantunk, de hiába. A krokodilszerű szörny, a nyomunkban volt. Többször éreztem, hogy meg akar csapni a botjával és éppen, hogy ki tudtunk térni előle. Viszont nem mindig volt szerencsém. Sajnos többször is eltalált, ilyenkor fájdalmasan kiáltottam föl. Hirtelen egy elágazáshoz értünk.
- Váljunk szét! - kiáltotta Luhan. Megragadta Baekhyun csuklóját és magával húzta jobbra, míg mi Chanyeollal lefordultunk balra. A szörny előbb nem tudta merre menjen, majd úgy döntött, hogy utánunk iramodik.
- Most mit csináljunk? - kérdezte Chanyeol.
- Két lehetőség van! Vagy támadunk és megöl, vagy rohanunk és azután öl meg, hogy elkap! - feleltem.
- Ez a két lehetőség van? - felelni már nem tudtam, mert erős kezek ragadtak meg és emeltek föl.
- Sehun! - Chanyeol kétségbeesett. Előkapott egy kést és a szörnyeteg felé hajította. Szerencsére Chanyeol remekül céloz, így sikerült eltalálnia a szörny kezét, ami hatalmas üvöltés közepette, elengedett az erős szorításból. Köhögtem párat, miközben fölálltam. Chanyeol megragadott és húzni kezdett maga után.
- És most? - kérdezte.
- Most... - nem tudtam befejezni a mondatot, helyette sikoly hagyta el ajkaim, ennek oka pedig az volt, hogy zuhanni kezdtem. Nem estem nagyot, de a hátsómat rendesen beütöttem.
- Hol vagyunk? - kérdezte Chanyeol körbepillantva.
- Gondolom ugyanúgy a csatornarendszerben, csak egy szinttel lejjebb! Nézd! Mennyit zuhanhattunk? Maximum három métert! - mutattam a fejünk fölött lévő lyukra, amely pont akkora volt, hogy az a benga állat, nem fért át.
- Most mit csináljunk? Menjünk vissza? De, hogyan? - kérdezte Chanyeol.
- Szerintem, ha már így lezuhantunk, nézzünk körbe, hátha találunk kivezető utat! - javasoltam. Az idősebb bólintott, majd elindultunk. Elővettük a zseblámpáinkat, hogy lássunk is valamit. Ahogy térdig gázoltunk a mocsokban, eszembe jutott, hogy hallottam a colost veszekedni Baekhyunnal. Mindig voltak összezördüléseik, de ez valahogy különbözött a többitől.
- Te... Figyi Chanyeol! Tudom, hogy nem ez a legmegfelelőbb pillanat, de... Mi a helyzet veled? - a magasabb kérdő pillantást vetett felém.
- Hogy érted?- Hát... Tudod! Akkor most te és Baekhyun...? Vagy te és Taeyeon, vagy megint Baekhyun és Taeyeon... Mi van? - kérdeztem. Ez a kérdés, mindig is foglalkoztatott. Az egy tény volt, hogy Taeyeon minden hímnemű egyeddel összefeküdt már, talán Lay egy kivétel volt, de a lényeg, hogy alig volt, aki nem döntötte már meg. Az is kétségtelen volt, hogy Baekhyun és Taeyeon jártak össze a legtöbbet, amit Chanyeol nem igazán díjazott. Többször is Baekhyun szemére vetette a dolgot, majd ő is gerincre vágta a csajt, mire Baekhyun majd felrobbant a dühtől. Az kérdés volt, hogy melyik miatt jobban, Taeyeon vagy Chanyeol, ugyanis a törpét nem egyszer dugta meg a colos.
- Baekhyun egy ribanc! - vont vállat Chan, mintha ez olyan egyértelmű lett volna.
- Oké, de mi van Taeyeonnal, meg egyáltalán ezzel a fura háromszögetekkel? - kérdeztem.
- Semmi! Mindenki dug mindenkit! De ezt te tudhatnád a legjobban! - felvontam a szemöldököm.
- Hogy én?
- Azért te is ide-oda kefélgetsz! Te is lehegesztetted már Taeyeont!
- Ja, aztán Baek szinte leharapta a pöcsöm! - feleltem.
- Mert hülye! - közölte Chanyeol. - Amúgy, igazán nem panaszkodhatsz! Ott van még Irene! Meg nagyjából az összes csaj! Meg Luhan is! - vigyorodott el hirtelen.
- Szerencsétlen még csak most került ide! Valószínűleg, az lenne a legjobb, ha egyből rávetném magam! - feleltem gúnyosan.
- Még csak nem is tagadod? - kérdezte.
- Leszállnál a témáról? Különben is, most rólad volt szó!
- Neked tényleg bejön! - nevetett fel Chanyeol. - Na, jó nem csesztetlek, de ezt még kivesézzük, hallod? - megforgattam a szemeim. - Azért remélem, Baekhyunéknak sem esett bajuk! - sóhajtotta a colos. Bólintottam. Nem beszéltünk többet. Legalábbis addig, míg el nem jutottunk egy létrához, ami fölfelé vezetett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése