19. Szövetség - Válassz!

Sehun:
Késő éjjel indultunk útnak. Ahogy megbeszéltük, Chen és Tao engem követtek vissza a falkámba, míg Luhanék visszatértek a hegyek közé. Halkan osontunk keresztül az erdőn. Tudtam, hogy ebben a helyzetben különösen sok őr fog lebzselni a fal körül, így nagyon óvatosnak kellett lennünk. Elosontunk a fal azon részéhez, ahol úgy láttam még biztonságos és megpróbáltunk észrevétlenül átmászni.
- Sehun! - hallottam egy hangot, mikor földet értem. Ijedten néztem a hang irányába. Dyo volt az.
- Ne félj tőlem! Nem foglak bántani! Jongint keresed igaz? Be van zárva a tömlöcbe! - magyarázta kétségbeesetten. - De azt őrök védik! Elterelem a figyelmüket, ti pedig hozzátok ki! - nagy megkönnyebbülés volt, hogy tudtam, mellettünk áll.
- De mit csinálsz idekint? - kérdeztem.

- Én vagyok az egyik őr! Kineveztek! Ennek mondjuk részben örülök! Így láthattam, hogy jöttök! Vigyétek ki Jongint! - előreengedtük Dyot, hogy beszéljen valamit az őrökkel, majd azok távoztak, a fiú pedig intett, hogy mehetünk. Addig ő kint maradt őrködni. Megkerestük Jongin celláját. Rémülten álltam meg. A fiú szinte félholtra volt verve. Csak feküdt ott a hideg földön, szemeit lecsukta. Chen odébb tolt.
- Majd én megoldom! - ujját végighúzta a rácson. Valami elektromos töltést vezethetett vele, vagy nem tudom, de kattant a zár és az ajtó kinyílt. Tao bement, felkapta Jongint és kilépett a cellából. Úgy vitte, mintha holmi papír lenne. Tao tényleg nagyon erős! néztem elismerősen.
- Siessetek! Az őr vissza fog térni! - sürgetett minket Dyo. Visszarohantunk a falhoz. Miközben Chen és Tao Jongint próbálták átlökdösni, én Dyo felé fordultam.
- Segítened kell! Emberek kellenek, akik a háború ellen vannak! - a fiú megrázta a fejét.
- Nézz körül! Itt mindenki ellene van! De a parancs, az parancs!
- Akkor próbáld meg késleltetni a falkavezért! Luhan meg akarja oldani ezt a helyzetet! - feleltem.
- Luhannal csak akkor lehetne tárgyalást tartani, ha ő lenne a falkavezér! - vagyis meg kellene ölnie az apját! Tettem hozzá gondolatban.
- Azért meglátom mit tehetek! Csak mentsétek ki Jongint! - nézett Dyo a szemeimbe.
- Mindent megteszek! - láttam, hogy Tao és Chen sikerrel jártak, így én is mászni kezdtem. Alig értem talajt a túloldalon, kiabálásokat hallottam, majd verekedést, de most nem tudtam foglalkozni vele. Átvágtunk az erdőn, majd a folyónál lefékeztünk.
- Chen, vidd biztonságba Jongint! Mi Taoval visszamegyünk Luhanhoz. - a fiú bólintott, majd otthagytuk a folyóparton a srácot. Villámgyorsan indultunk meg Luhanék falkája felé és reménykedtem benne, hogy a srác ura a helyzetnek...

Luhan:
Apám még sosem volt olyan dühös, mint akkor, mikor kiderült, Sehunnal aludtam.
- Ő egy közönséges katona! Ilyennel mocskolod a nemesi vért?! - üvöltözte. Annyi gyűlöletet láttam a szemeiben, hogy megijedtem tőle.
Miután elváltunk Sehunéktól, Krissel és Xiuminnal elindultunk, hogy megkeressük apámat. Jól tudtam, hogy őt nem fogjuk tudni lebeszélni arról, hogy diplomatikusan oldjuk meg a dolgokat, mégis reméltem, hogy jobb belátásra tudom bírni. Ő volt az egyetlen, aki tárgyalhatott Sehunék falkavezérével, kivéve, ha én kerülnék trónra, de nem tudtam elképzelni, hogy valaha is ártsak az apámnak. Vagy, hogy bárki ártson neki. Tudom, nehéz elhinni, de jól vezette a falkát, csak volt pár dolog amiben elég maradi volt, ezért nem tudtunk rendesen fejlődni. Ezért nem tudtunk soha megegyezni. Nem tudta elfogadni, hogy én mennyire más vagyok. Nem hibáztatom érte. A változásokat nem mindenki viseli jól. Elértünk a hátsó kapuhoz. Ránéztem az őrre. Tudtam, hogy érzi a szagom. Tekintetével körbepillantott, majd szemei megakadtak rajtunk. Magamban azért imádkoztam, hogy beengedjen. Hirtelen egy hang szólalt meg a túloldalról.
- Engedd be őket! Jót akarnak! - hálásan néztem Lay-re. A világos hajú srác még mindig az őrt bámulta.
- Hallottad amit mondtam? Engedd be őket! - az őr végül kaput nyitott, mi pedig Layhez mentünk.
- Nem lesz ebből baj? - kérdeztem.
- Nem! Egy szót se szólnak rólad! Szeretnek, csak félnek az apádtól! Ezért elkövetnek bármit, hogy te kerülj hatalomra! - magyarázta Lay.
- Azért apát sem kell félteni. Neki is megvannak az emberei.
- Az lehet, de míg ő félelemben tart másokat, te meggyőzöd őket! Neked nagyobb hatalom van a kezedben mint neki és retteg tőled! Ezért akart megöletni. Ez volt a valódi ok! De most már ne beszéljünk! Gyertek velem egy biztonságosabb helyre! Idekint veszélyes! - bólintottunk és Lay után mentünk, aki a kis háza felé irányított minket. Ajtót nyitott és előreengedett minket.
- Helyezzétek kényelembe magatokat! Készítek egy kis teát. Hideg van odakint! Száraz ruhát is kaptok! Csurom víz mindegyikőtök! - Lay úgy sürgött-forgott körülöttünk, mint egy anya a hosszú utazástól fáradt gyermeke körül. Feltette a vizet forrni, addig mindenkinek adott új ruhákat. Rám jók voltak, bár Xiumin és Kris elég viccesen festettek bennük. Krisre kicsik voltak, Xiuminra meg nagyok. Miután a víz felforrt, Lay leöntötte a teát és csészéket hozott, majd kis tányérokat rakott ki és teasüteményeket szolgált fel. Tisztára úgy éreztem magam, mintha vendégségbe jöttem volna. Minden tiszta volt, elegáns, mégis visszafogott. Végül Lay is leült egy fotelba és teát töltött mindenkinek.
- Senki sem akarja ezt a helyzetet! - kezdett bele Yixing. Úgy mondta, mintha holmi kis csevejbe kezdett volna bele.
- Beszéltem a katonákkal és a gyakornokokkal! A vezetők is ugyanazt mondták. Nem akarják. Belefáradtak, hogy feszült a helyzet. Nem akarják. De félnek az apádtól! - magyarázta a fiú. Lay főorvos volt és rendszeresen járta a tábort és beszélt mindenkivel.
- Vagyis, ha Luhan apja nem lenne, átállnának? - kérdezte Kris. Lay bólintott.
- A probléma továbbra is inkább az apád követőivel van! - meredt rám Yixing. - Ha apád meghal, téged el akarnak tüntetni, hogy ők kerüljenek hatalomra.
- Mennyien vannak? - kérdezte Xiumin. Lay a teájába kortyolt.
- Meglepően sokan. És veszélyesek! Luhannak segítségre lesz szüksége. Szerencsére a falka nagy része mellette áll. Higgy nekem! Érzik, hogy született vezető vagy, de neked is kell valaki, ai támaszt nyújt! Szükséged van Sehunra! - meredt a szemeimbe Yixing. Tudott Sehunról. Lay előtt nem voltak titkaim. Igaz, Xiumin volt a bizalmasom, ennek ellenére Lay volt az, aki tényleg mindent tudott. Ennek pedig egyszerű oka volt. gyakorlatilag vele nőttem fel. Az apja egykor apámnak szolgált és sok időt töltöttem a társaságában. Anya vigyázott mindkettőnkre. Szinte a testvérem volt.
- Mit tegyünk most? - tette fel a legfontosabb kérdést Kris.
- Luhannak át kell vennie a falka vezetését és tárgyalnia Chunghoval! - Chunho volt Sehunék falkavezére. Lay bekapott egy falat kekszet, majd miután lenyelte, folytatta.
- Ez pedig azt jelenti, hogy valakinek meg kell ölnie az apját...
- Nem! Azt nem lehet! - csattantam fel. - Ő az apám! Nem akarom, hogy bántsák!
- Válassz! Vagy ő, vagy több száz? Melyik? - meredt rám Lay. Úgy éreztem, kegyetlen döntést kellett meghoznom. Lerogytam a fotelra, amelyről felpattantam.
- Mikor kell rajtaütnünk? - kérdeztem. Lay nem felelt, csak egy gonosz vigyort villantott, amiből rájöttem, hogy most azonnal...