- Először is valahogy el kell tüntetnünk a szagod! - járkált Jongin fel-alá.
- Pff! Sok sikert! Úgy bűzlik, hogy egykönnyen nem fog lejönni róla ez a szag! - gúnyolódott Chanyeol. Ha még nem említettem volna, Chanyeol és Baekhyun ránk találtak Jonginnal, egyrészt, mert a fiú nem teleportált olyan messze, a szagom meg erős volt, másrészt Jongin olyan hangosan üvöltözött velem, hogy kizárt volt, hogy ne hallják meg. Nem avattam be őket a kis viszonyomba, de azt eléggé levágták, hogy összefeküdtem Luhannal.
- Egy kis pozitívabb hozzáállást kérnék! Ha nem csinálunk valamit, Sehunt megölik! - mordult rájuk Jongin.
- Mit szólnátok a mentához? - kérdezte Baekhyun. Egyszerre fordultunk felé. - Nem mintha olyan nagy tapasztalatom lenne szagok eltüntetésében, de szerintem a mentának van egy olyan erős illata, ami talán enyhíthetné Luhan szagát... - majdnem mondtam valamit, de úgy éreztem, nem ez a megfelelő pillanat arra, hogy számon kérjem Baeket. Chanyeolra pillantottam, aki elgondolkodva nézte az alacsonyabbat, majd megrázta a fejét, mintha egy rossz gondolatot akarna száműzni. talán gyanít valamit? Vajon mindig is gyanította a viszonyt, csak úgy gondolta elfogadja? De miért? Ő is bevésődött?
- Ez nem is hülye ötlet! - csillant fel Jongin szeme. - Baekhyun, te tudod merre van itt menta? - az idősebb bólintott, majd elindult egyenesen előre. A folyó mentén indultunk el, épp ellenkező irányba, mint amerre a kis ház állt. Jó sokáig kellett vándorolnunk, mire elértük az erdőnek azon részét, ahová tilos volt kimennünk. Baekhyun úgy ment előre, mintha jól ismerné az utat.
- Biztos, hogy errefelé van? - kérdezte Jongin.
- Biztos! Hidd el! Tudom! - az utolsó szót, mintha bánatosan mondta volna. Titkon Chanyeolra néztem, akinek a szemében egyszerre tükröződött a megvetés és a szomorúság. Tehát sejtette, hogy a háta mögött mást döntött meg a törpe. De vajon akkor miért marad mégis vele? Eltanakodtam. Ha nem vésődtem volna be Luhannak, szakítottam volna vele? Lehet, hogy nem...
- Itt vagyunk! - Baekhyun nem hazudott. Annyi mentabokor nőtt a környéken, hogy már távolról érezni lehetett.
- Szóval... Most mit csináljak? - kérdeztem.
- Az lenne a leghatásosabb, ha vennél egy mentás fürdőt. Ám, minthogy erre most nincs lehetőséged... - Baekhyun letépett egy marék levelet és közelebb lépett. - Csak kend be magad mindenhol vele! Még a ruhádat is! Aztán tömd tele a zsebeidet! - utasított a törpe. Bólintottam és úgy tettem, ahogy mondta. Mikor végeztem, megkérdeztem a többieket, hogy mennyire vagyok vészes.
- Olyan vagy mint valami köhögés elleni cukorka! - állapította meg Chanyeol.
- Bár még mindig érezni Luhan szagát! - tette hozzá Jongin.
- Viszont sokkal kevésbé feltűnő, mint előtte! - fejezte be az analizálás Baekhyun.
- Akkor... Szurkoljunk, hogy beváljon! - visszaindultunk. A kapu előtt remegve álltam meg.
- Ne félj! Itt vagyunk! - veregetett hátba Jongin.
- De mi van, ha elkapnak?
- Nem fognak! Hidd el! - nézett rám Baekhyun. A törpe rólam Chanyeolra pillantott, majd gyorsan elfordult és előrement. Mikor mindannyian beléptünk a kapun, minden szem rám szegeződött.
- Oh Se Hun! Mégis mi a fenét képzeltél magadról? Hova mentél? És miért van olyan szagod, mint egy mentolos cukornak? - az őrmester feje vörös volt a dühtől. Megragadott és a földre taszított.
- Válaszolj vakarék! Hol voltál? - pofozott fel.
- A Vörös erdőben! - hazudtam. Így legalább nem kell magyarázkodnom, hogy lettem mentaillatú.
- Mi a francot kerestél te ott? - rázott meg.
- Én... Megijedtem a vihartól és oda rohantam...
- És miért van olyan szagod, mint a másik falka farkasainak?
- Találkoztam egyel, de ennyi! - hazudtam.
- Bezárást kapsz a hétre! Így legalább megtanulod, hogy nem rohansz el mint valami idióta! - még sosem kaptam elzárást. Egy cellába vittek és senki sem látogathatott. Csak edzésekre mehettem ki egy teljes hétig. Kezdtem megőrülni, a helyzetemen pedig nehezített az, hogy közben állandóan kérdezgettek, hogy kivel találkoztam a Vörös erdőben. Már nem tudtam mit hazudjak össze. ikor egy hét múlva végre kiengedtek, össze kellett ülnünk egy összesítőre.
- Annak ellenére, hogy mostanában elég neveletlen, az edzéseken tanúsított eredményei még mindig Sehunnak a legjobbak és magasan verik a többieket. - ordította az őrmester. Kényszeredett taps következett, én pedig unottan néztem körbe. Miután vége lett a tájékoztatónak, úgy döntöttem, kiélvezem a szabadságom és mászkálok egyet az udvaron. Egy békés helyet akartam keresni, ahová leülhetek. Egy hét alatt, Luhan illata teljesen lekopott rólam. Ennek örülnöm kellett volna, de hiányzott. Leültem a fűbe és egy falevelet kezdtem tépkedni, amikor hangos vitatkozás csapta meg a fülem.
- Chanyeol kérlek! Hallgass meg!
- Hagyjál békén! Nem vagyok kíváncsi rá!
- Könyörgöm Yeol!
- Ne becézgess! Hagyj békén!
- De... - felismertem a hangokat. Chanyeol és Baekhyun voltak azok.
- Hányszor mondjam? Tűnj innen! Látni sem bírlak! - kiabálta Chanyeol, majd hallottam, hogy valaki elszalad. Yeol megfordult és kicsit meglepődött, hogy ott talált engem.
- Talán... Összevesztetek? - kérdeztem, bár sejtettem a választ. Chan felsóhajtott és leült hozzám.
- Úgy is mondhatjuk.
- Mióta tudod, hogy csal téged? - kérdeztem, mire Yeol döbbenten pislogott.- És te, honnan tudod?
- Mondjuk úgy, hogy rosszkor voltam rossz helyen. - feleltem. Chan egy 'Ó értem!' pillantást vetett rám.
- Én körülbelül egy fél éve tudom. Rajtakaptam ahogy azzal a lánnyal csókolózik valahol elbújva. Abban reménykedtem, hogy majd elmondja, vagy nem is tudom... Befejezi, de nem tette.
- És mi volt az utolsó csepp a pohárban? - kérdeztem.
- Az a hülye mentabokor! Azt hitte, hogy teljesen tudja leplezni, de én kiszagolom, ha hazudnak nekem! Az az idióta kertitörpe! - fakadt ki. Felsóhajtott.
- Amíg te be voltál zárva, megint megéreztem rajta azt a hülye mentolos szagot. Akkor akadtam ki rá. - Chanyeol hanyatt dőlt a fűben. - Sokkal könnyebb lenne, ha nem lennék bevésődve. - döbbenten meredtem rá.
- Bevésődtél Baekhyunba?
- Persze! Már rég! - vont vállat az idősebb. - Abban reménykedtem, hogy talán egyszer ő is bevésődik belém, de... Most nagyon fáj. Rettenetes érzés! Akiért akár meghalnék, így átver...
- Ölnél is érte? - tettem fel a kérdést. Chanyeol rám nézett és fura arckifejezést vágott.
- Tessék?
- Ölnél is érte? - ismételtem magam. Chanyeol még mindig értetlenül meredt rám.
- Mármint kit?
- Ha azt kérné... Rákényszerítene, hogy öld meg... Megtennéd? - pillantottam ujjaimra. Éreztem Chanyeol tekintetét magamon.
- Nem! - felelte a magasabb. - Kizárt! Jó, persze, most legszívesebben leszedném a fejét a nyakáról, de sosem bántanám! Inkább meghalok, minthogy én végezzek vele.
- De ha ő kéri... Megtagadnád? - kérdeztem.
- Meg! Túlságosan önző módon szeretem ahhoz, hogy elveszítsem. - csak hümmögtem egyet. És vajon mi történik akkor, ha szövetségre lépek az illetővel, ő pedig rám parancsol? Nem tettem fel a kérdést, de nagyon elgondolkodtam.
- Soha ne vésődj be! - szólalt meg hirtelen Chanyeol. - Úgyis csak fájdalmas lesz neked! - megint nem feleltem. Csak ültünk egymás mellett és az eget bámultuk. Mivel kicsit fáztam, úgy döntöttem bemegyek.
- Én még maradok! Amúgy sem bírnám most odabent! Baek is bent van. - húzta el a száját Yeol. Bólintottam, majd feltápászkodtam és bementem az alvóhelyiségekhez.
- Na? Kiszellőztetted a fejed? - lépett hozzám Jongin vigyorogva.
- Fogjuk rá. Baekhyun merre van? - kérdeztem. Bronzbőrű barátom elhúzta a száját és maga mögé mutatott. A törpe a matracán feküdt, a párnáját szorongatta és sírt.- Szerintem most jobb, ha egyedül hagyjuk. - súgta nekem Jongin. - Nagyon kivan. Bár ő csalta meg Chanyeolt, szóval annyira azért nem sajnálom. - valahogy én is így éreztem. Az viszont érdekelt volna, miért csalta meg az égimeszelőt.
- Azt gondolom... Talán annyira megijedt, hogy bevésődött Chanyeolba, hogy megcsalta. - magyarázta Jongin halkan.
- Kétlem. Ha bevésődsz valakibe, megijedsz, de sosem tudnál mással lenni. - ráztam a fejem. A fiú felsóhajtott.
- Tudom! Csak próbálom menteni a dolgokat. Találkoztál Chanyeollal? - bólintottam. - Hogy van?
- Nem valami jól. - feleltem. Jongin épp készült reagálni, mikor az őrmester szinte berobbant a helyiségbe.
- Vakarékok! Holnap különleges vendégünk lesz! A Sung család feje eljön és megnézi az edzésünket! Mivel egész nap velünk lesz, jó lenne, ha a legjobb formátokat hoznátok! Sehun! Ez rád is vonatkozik! - elhúztam a szám. - Illetve, mivel ilyen alkalom ritkán van, holnap párbajoznotok is kell majd egymással! Világos voltam?
- Igen őrmester! - feleltük egyszerre. Az őrmester elviharzott, a többiek pedig összesúgtak.
- Vajon miért jön ide Yong? - rossz érzésem támadt. A Sung egy nemesi család volt és ők csak akkor látogatnak el edzésekre, ha akarnak valamit. Reménykedtem benne, hogy nem ezért, amiért gondolom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése