My psychiatrist 7

Luhan:
Nem hiszem el! Nem hiszem el! Hogy a francba jött rá? Akadtam ki teljesen.  Pedig tényleg minden erőmmel azon voltam, hogy ne derüljön ki a titkom...

Amióta csak az eszemet tudom, Sehun mindig ott volt mellettem. Rengetegszer aludt nálunk, főleg mikor még Sehun ovis volt. Rettentően félt a viharoktól és amikor nagyon dörgött és villámlott, mindig átjött az én szobámba. Sosem felejtem el, mikor először kopogtatott át hozzám. Én tíz voltam, ő pedig hat.
"Az ég fekete volt, a Hold sem világított. A szél vadul süvített át a fák lombjain, megtépázva az ágakat. Dörgött és kósza villámok tűntek fel az égen. Nem tudtam aludni, csak forogtam az ágyban. "Elállhatna már ez a vihar! Reggel ki akarok menni játszani a kertbe!" puffogtam. Hirtelen halk kopogtatást hallottam az ajtóm felől. Kíváncsian néztem abba az irányba. Hirtelen kinyílt az ajtóm és Sehun lépett a szobámba. Akkor még alacsonyabb volt, mint én. A plüssmackója mancsát fogva, hatalmas szemekkel nézett rám.
- Hát te? Mit csinálsz itt? - kérdeztem csodálkozva.
- Aludhatok veled? - kérdezte félénk hangon. Hatalmas dörej hallatszott, Sehun pedig összerezzent. Akkor tudtam meg, hogy fél a viharoktól. Elmosolyodtam.
- Gyere! - csillogó szemekkel rohant hozzám és bemászott mellém az ágyba. Betakargattam őt is és megöleltem. Pillanatok alatt aludtunk el, mind a ketten. Onnantól kezdve, bármikor nálunk aludt és vihar tombolt, az én szobámban töltötte az éjszakát. Persze, mikor idősebbek lettünk, már nem mentünk át a másikhoz, de nem bántam volna. Amikor elkezdte a gimit, Sehun szülei, egy évre külföldre utaztak a munkájuk miatt és addig, nálunk lakott. Azt hiszem, ez volt az az időszak, mikor rájöttem, hogy szeretem. Természetesen, tudtam, hogy az érzéseimet, sosem fogja viszonozni, éppen ezért, titkoltam."
Nem tudom, hogy Yixing, hogy jött rá, de elhatároztam, hogy beszélek vele erről. Nem hagyhattam, hogy kiderüljön.
- Minden rendben? - gondolataimból, Sehun hangja zökkentett ki. Kérdőn fordultam felé. A buszon ültünk és a lakásunk felé tartottunk. Suho előbb lelépett és vitte magával Yixinget is.
- Igen. Csak kicsit szédülök. - mosolyodtam el.
- Azt elhiszem! Azután a rengeteg pia után, amit a végén nyomtál le, csodálom, hogy nem hánytál. - elhúztam a számat.
- Ja. - bólintottam.
- Valami baj van? - kérdezte Sehun.
- Mi lenne? - vontam vállat. Csak szerelmes vagyok beléd, de te egy csajjal smároltál, az orrom előtt, de tök jól vagyok! Sehun nem kérdezgetett tovább. Miután hazamentünk, letusoltam és aludni mentem. Nem akartam arra gondolni, hogy ma este Sehun, bárki mással is lehetne.
Mikor reggel fölkeltem, Sehun még aludt. Gyorsan összeszedtem magam és felhívtam Yixinget.
- Igen? - szólt a telefonba.
- Találkozzunk! - ha ő nem fárad köszönéssel, akkor én sem!
- Mikor és hol? - megadtam neki a helyszínt és az időpontot, majd gyorsan csináltam egy kis reggelit Sehunnak is. Miután elkészültem, felvettem a cipőm és elindultam. Előbb értem a teázóba, mint Yixing, de nem zavart. Legalább lelkileg felkészülhettem. Hamarosan csilingelés jelezte, hogy újabb vendég érkezett, aki nem más volt, mint a pszichiáter. Mikor meglátott, leült hozzám és kérdő pillantásokkal mért végig.
- Miért hívtál? - fonta össze a karjait. Nagy levegőt vettem, majd egyenesen a szemeibe néztem.
- Honnan tudtad, hogy kedvelem Sehunt? - az orvos, egy ideig hallgatott, majd válaszolt a kérdésemre.
- Látszik rajtad. Majd megveszel, hogy a közelébe lehess. - leesett az állam. Tényleg ennyire látszik? Vajon Sehun is észrevette? Kezdtem el ismét agyalni.
- Üzletet ajánlok! - szólalt meg hirtelen. Rákaptam a tekintetem és kérdőn néztem a fiúra.
- Elmondod Suhoról amit tudni akarok, én pedig nem szólok Sehunnak, hogy bele vagy zúgva! - mosolyodott el ördögien. Teljesen lefagytam.
- Ezt vegyem fenyegetésnek? - riadtam meg. A szívem, a torkomban dobogott.
- Vedd aminek akarod, az magánügy! - vont vállat. Nagyon elgondolkodtam, hogy mit is kéne tennem. Ha elmondom Yixingek Suho betegségét, újabb titkom derül ki. Nagyot nyelve bólintottam egy aprót.
- Rendben! Elmondom! - Yixing arcán, elégedett mosoly terült szét és hátra dőlt a székén. Összeszedtem a gondolataim és belefogtam a mesélésbe.
- Amikor Suhonak rohama van, egy tizenhat éves lány lesz belőle, aki belezúg abba, akit meglát. Akkor jön rá ez a dolog, mikor szexuálisan felizgul. - magyaráztam.
- És erre, hogy jöttél rá? - kérdezte Yixing, mire elvörösödtem.
- Azt már tudod, hogy szeretem Sehunt. Nagyon magam alatt voltam, mert folyton lányokat hozott haza, ezért átmentem Suhohoz, hogy elpanaszoljam neki, mi a baj, de ebből az lett, hogy összefeküdtünk. Ráadásul, nem is emlékezett utána semmire...
- Ezért, gondolom, többször is kihasználtad a lehetőséget. - vágott közbe. Bólintottam.
- Ezért nem akartam Sehun előtt elmondani! - hajtottam le a fejem.
- Már csak egy kérésem lenne! - felemeltem a tekintetem, ami találkozott Yixingével.
- Látni akarom, hogy Suho rohamot kap! - döbbenten meredtem a fiúra. Ő most komolyan azt várja tőlem, hogy kezdjem el Suhot ingerelni? Mivel arca komolyságot tükrözött és nem olyan embernek ismerem, mint akinek humora lenne, nyeltem egy nagyot. Ezek szerint, tényleg fel kell izgatnom Suhot!
Hevesen dobogó szívvel indultam Yixingel Suho lakására. Mikor beléptünk, a fiú mosolyogva üdvözölt minket.
- Sziasztok! Nahát, nem is tudtam, hogy te is jössz Luhan! - Yixingre néztem, aki bólintott. Egy szó nélkül léptem Suhohoz és a fülébe suttogtam. Dermedten nézett maga elé, gondolom meglepődött, majd az ajkaira hajoltam és megcsókoltam. Mikor elváltunk, elvigyorodott és idétlen hangon kezdett beszélni.
- Hol voltál egész nap? Hiányoztál! - toporzékolt és felfújta az arcát. Yixing közelebb lépett.
- Érdekes! - állapította meg. Suho tekintete az orvosára tévedt és szemei, hatalmasat villantak.

- Lay! - kiáltott fel.
- Mi?
- A neved. Lay! - Yixingel egymásra néztünk.
- Miért is? - pislogott az orvos. Suho közelebb lépett és a nyakába csimpaszkodott.
- Mart én azt mondtam! - suttogta a fülébe. Suho, rányomta ajkait orvosa szájára és heves csókcsatába invitálta. Yixing döbbenten meredt rám. El akarta lökni Suhot, de ő olyan erősen szorította magához az orvost, hogy az nem tudott menekülni.
- Nem segítenél? - kérdezte idegesen, mikor Suho rátévedt a nyakára. Én hangosan nevetve ráztam a fejem.
- Nem! Szerintem egyedül is boldogul! - vigyorogtam.
- Nem abban, te gyök! - még vártam egy idegi, hadd szenvedjen, majd valahogy sikerült leoperálnom Suhot Yixingről.
- Mennyi ideig tart egy ilyen roham? - kérdezte teljes sokkban. Vállat vontam.
- Fogalmam sincs. Reggelre elfelejti, de nem tudnám megmondani. Yixing javaslatára, bezártuk Suhot a fenti szobába, hogy meg tudjuk beszélni a látottakat. Jegyzetelt, mindent felírt amit mondtam, majd a noteszéből, előhorgászott egy képet.
- Tudod, hogy ki ő? - elvettem, hogy megnézhessem. Ismerősnek tűnt a fiú. Elgondolkodtam és beugrott, hogy beszéltem is vele anno.
- Ő a bátyja! - mondtam. - Miért?
- Szerinted, ő tud Suho betegségéről? - kérdezte Yixing.
- Talán. Elég közel álltak egymáshoz. - vontam vállat.
- Nem tudod, hogy hol tartózkodik? - megráztam a fejem.
- Nem. Suhot kérdezd, ő biztos tudja. - Yixing bólintott. Megkérdeztem, hogy segítsek-e még valamiben, de azt mondta, megpróbálja egyedül megoldani, így hazamentem. Otthon, Sehun fogadott. Épp főzött valamit... Főzött? Hány óra? Pillantottam a telefonomra. Lassan dél felé járt az idő. Így elment volna a nap?
- Hazajöttél? - hallottam egy kiáltást a konyhából.
- Nem! - válaszoltam és beléptem a helyiségbe.
- Ja, látom! - vigyorgott Sehun, mikor meglátott. - Egyébként, köszi a reggelit. Finom volt. - neked bármit!
- Szívesen. - mondtam inkább és leültem az egyik székre. Időben érkeztem, mert hamarosan elkészült az ebéd és elkezdhettünk enni.
- Mit csináltál ma? - nézett rám érdeklődve. Félrenyeltem és köhögni kezdtem. Nem akartam Suhoról beszélni, így kénytelen voltam kitalálni valamit.
- Randim volt. - vontam vállat. Sehun rám meredt, majd bólintott.
- Tényleg? Milyen volt? Kivel volt? - árasztott el újabb kérdésekkel.
- Öhm... Jó volt. - bólintottam.
- És, hogy hívják? - kérdezte Sehun.
- Khm... Seohyun. - ez volt az első név, ami beugrott. Sehun bólintott, de nem kérdezett többet, aminek örültem, mert nem szerettem hazudni neki. Az ebéd után, Sehun elvonult kicsit, így nekem kellett elmosogatni. Miután végeztem, bekopogtattam a szobájába és bementem, bár nem kaptam engedélyt. Sehun az ágyon feküdt és zenét hallgatott. Kérdőn nézett rám, mikor odaültem mellé.
- Mi az? - mosolyodott el.
- Semmi. Csak kíváncsi voltam mit csinálsz. - Sehun felült és kihúzta a füleseit.
- Zenét hallgattam. Kíváncsi vagy? - bólintottam. Sehun a fülembe tette a fülhallgatókat, de a kezét nem vette el az arcomról, így kissé zavarban voltam. Nem néztem Sehunra, hanem a lepedőt Bárcsak... Egy ideig szemeztünk egymással, mint aki mély letargiából zökken vissza a valóságba, úgy vette le rólam tekintetét Sehun is. Én kihúztam a füleseket, majd az ajtó irányába néztem.
pásztáztam, de egy idő után, éreztem magamon a tekintetét. Sehunra pillantottam és összeakadt a tekintetünk. Nagyot nyeltem, ahogy szemeimmel arcát fürkésztem.
- Tetszik. - Sehun rám kapta a tekintetét. - A szám. - tettem hozzá.
- Ja, igen. Nekem is. - nagyon zavarban voltam az előbbitől, így felálltam és elhagytam a szobát.
 Hevesen dobogó szívvel léptem a sajátomba és becsuktam az ajtót. Miért kell, pont őt szeretnem?