- Mi van? - kérdezte és megfordult, hogy egyenesen a szemeimbe bámulhasson.
- Hová megyünk? Miért nem mondasz soha semmit? - kérdeztem.
- Hová mennénk? Megkeressük az erőművet és megnézzük mi is pontosan az amit el kéne pusztítani! - felelte Dyo, mintha olyan rohadt egyértelmű lett volna.
- De... - ekkor Hyoyeon elkapta a karom és a fülembe súgott.
- Hagyd! Ne veszekedj vele! - hallgattam a lányra, de akkor sem tetszett ez a dolog. Nem értem miért nem tud beavatni minket is a tervébe. Vagyis engem! Feltételezem, Hoyeonnal annyira összeszoktak már, hogy a lánynak nem kell szólnia, ő anélkül is tudja mi a dolga, de én teljesen új vagyok. Csendben haladtunk a fiú mögött, aki folyosóról folyosóra vezetett minket. Már egy jó ideje mentünk, körülbelül egy órája, mikor kimerülten ragadtam meg Dyo kezét.
- Pihenjünk egy kicsit! Mindjárt idehalok! - lihegtem. Kyungsoo megforgatta a szemeit.
- Puhány vagy! - meredt rám.
- Dyo! Álljunk meg! - kérte Hyoyeon, mire a fiú felsóhajtott.
- Jól van! De ne itt! Keressünk egy biztonságosabb helyet! - ismét elindult, de hirtelen megállt.
- Mi az? - kérdeztem.
- Ti nem hallottátok? - kérdezte. Megráztam a fejem. Hirtelen egy árny jelent meg előttünk. Nagyon megijedtem. Vajon bántani fog minket? Ám a sötét alak nem bántott minket. Sőt! Mintha azt akarta volna, hogy kövessük.
- Menjünk! - elindultunk, de az árny egy szellőzőben eltűnt. Kérdőn néztem a többiekre, de úgy tűnik, csak én voltam az aki nem gondolta komolyan, hogy mi most be fogunk mászni oda. Négykézláb folytattuk utunkat, egy poros, koszos, pókhálós helyen.
- Meddig akarunk még menni? - kérdeztem olyan negyed óra botorkálás után.
- Befognád vég... - nem tudta befejezni a mondatot. Hirtelen az amúgy egyáltalán nem stabil szellőző, hirtelen megremegett és egy fülhasogatóan hangos robajjal, velünk együtt a földre esett. Köhögtem párat a felkavarodott portól, majd a többieket kezdtem keresni a szemeimmel.
- Jól vagytok? - kérdezte Hyoyeon.
- Én igen! Dyo? - az alacsony fiú bólintott, hogy jól van, de felelni nem tudott a köhögése miatt. Megütögettem a hátát, de elcsapta a kezem, majd hamarosan elhallgatott.
- Élek! - körbenéztem.
- Hol vagyunk?
- Öltözőnek tűnik! - felelte a lány. Kilestünk az ajtón, de ott nem volt semmi, csak egy folyosó. Óvatosan kiléptünk az ajtón. A folyosóra furcsa hangok szűrődtek. Elindultunk a zaj irányába. Egy hatalmas, kétszárnyú ajtó mögül érkeztek a nyikorgások, ahonnan borzalmas dögszag szivárgott ki. Belestünk és nem hittünk a szemünknek. A plafonra embereket akasztottak fejjel lefelé.
- Ezt nem hiszem el! - suttogta Hyoyeon. - Az ott Chanyeol? - a lány elsírta magát, Dyo pedig mereven figyelte, ahogy egy nyurga alak, egy magas, fiatal srác élettelen testét húzza fel. Mikor végzett, kiment a teremből. Szerencsére több bejárata is volt a helyiségnek és nem arra indult, amerre mi vagyunk. Mikor megbizonyosodtunk afelől, hogy nem jön vissza, odarohantunk Chanyeolhoz és sok sikertelen próbálkozás után, valahogy sikerült leügyeskednünk a srácot.
- Jó ég! Chanyeol! - zokogott Hyoyeon. Dyo megnézte a pulzusát, de feleslegesen törte magát. Még én is láttam, hogy a srác halott. Bőre halott sápadt volt, feje be volt törve. Valószínűleg a nagy vérveszteség okozta a halálát.
- Menjünk innen! - motyogta Dyo. Én támogattam az ötletet, mert kezdtem nagyon rosszul lenni. A látvány és a szagok valahogy nem tettek jót. Felsegítettük a lányt, majd kimentünk a folyosóra.
- Hé, jól vagy? - kérdezte Dyo, mikor látta, hogy a falnak támaszkodom.
- Nem igazán! - feleltem, Újult erővel tört rám a hányinger és már nem bírta magamban tartani semmit. Miután végeztem, Kyungsoo egy palack vizet nyomott az orrom alá.
- Öblíts, igyál, aztán menjünk! - tettem amit mond, majd visszaadtam neki a palackot. A fiú megsimogatta a hátam, majd elindultunk kiutat keresni.
Pár emelettel feljebb mentünk, majd Dyo az ablakhoz lépett.
- Innen még sosem szemléltem a tájat! - mondta a távolba meredve.
- És, látsz valami újat? - kérdeztem.
- Ha az erőműre célzol, nem! Hatalmas területen vagyunk, szóval azt hiszem az lesz a legjobb, ha visszamegyünk az E épületbe és jelentjük a történteket! - felelte Dyo, majd lenézett. - Azt hiszem az lesz a legjobb, ha kiugrunk! Valószínűleg a bejáratnál már hemzsegnek a betegek.
- Nem vagyunk magasan ehhez? - kérdezte Hyoyeon.
- Ne aggódj! Ennél magasabb helyekről is ugrottál már! - felelte Kyungsoo, majd ugrott is. Miután talajt ért, Hyoyeon nagy levegőt vett és követte Dyot. Én haboztam, de összeszedtem minden lelkierőmet és kivetettem magam az ablakból. Dyonak igaza volt, nem voltunk annyira magasan, bár éreztem, hogy a térdemnek nem tett túl jót ez a dolog. Visszamentünk a saját épületünkbe, ahol egyből Taeyeonba botlottunk.
- Sziasztok! Történt valami? - kérdezte, mikor látta meggyötört arcunkat. Mind a hárman, egyszerre bólintottunk egyet. Taeyeon felvonta a szemöldökét.
- Gyertek! - behívott minket az irodába, majd leültetett minket. - Mi történt?
- Egy férfit találtunk! Azt mondta menjünk az erőműhöz, hogy megöljük a fiát! - kezdett bele Dyo.
- Hogy hívták ezt az embert? - kérdezte Taeyeon. Épp felelni akartunk, hogy nem tudjuk, mikor Kyungsoo megszólalt.
- Dr. Kim Chul Min! - kérdőn néztem rá.
- Honnan tudod? - kérdeztem.
- Mielőtt lelőtte volna magát, elolvastam a névtábláját! Rajta volt a köpenyén! - magyarázta az idősebb.
- Valahol hallottam már ezt a nevet! - gondolkodott el Taeyeon. - Majd utánanézek! Más egyéb? - Hyoyeon hirtelen elsírta magát, én pedig Kyungsoora néztem. A fiú tekintete hirtelen megkeményedett.
- Van! Chanyeol meghalt. - Taeyeon nagy szemekkel meredt ránk.
- Honnan tudjátok?
- Megtaláltuk a testét. - feleltem. A lány nem felelt. A földet bámulta és úgy tűnt, nagyon gondolkodik valamin.
- Menjetek ki! - mind a hárman felálltunk és elhagytuk a helyiséget. Dyo elküldte Hyoyeont Layhez, majd el akart indulni a fürdő felé, de elkaptam a csuklóját.
- Hyung! - a fiú kérdőn nézett a szemeimbe. - Én... Csak szeretnék bocsánatot kérni! - a srác értetlenül bámult rám.
- Mi bajod?
- A múltkor... A fürdőben veszekedtünk! Csak szeretnék bocsánatot kérni miatta! Olyan dolgokat vágtam a fejedhez, amik nem voltak igazak! Krystal mesélt rólad és nagyon bánt, hogy...
- Gondolhattam volna, hogy Krystal keze van a dologban! - nevetett fel Dyo. Most először láttam ilyennek. A mosolya őszinte volt, hangja kedves, ahogy a lányról beszélt.
- Engem nem érdekel, hogy mit mondtál! Mivel nem tudtad, hogy mit beszélsz, nem is sértődtem meg! Meg amúgy is, engem nehéz megbántani! De értékelem, hogy idejöttél! Krystallal pedig el kell beszélgetem, hogy ne adjon ki rólam információkat! - sóhajtott fel Dyo, arcán kedves mosollyal.
- Akkor... Semmi gond?
- Nincs! - rázta a fejét a fiú. - De meg kell értened, a szigor és a keménység csak a te érdeked miatt van! Itt az életeddel játszol, ha nem veszed komolyan a dolgokat! Láthatod, Chanyeol is odaveszett! - némán bólintottam. Dyo megsimogatta a karom.
- Na, én megyek tusolni! Te meg emészd meg a mai napot! - a fiú elfordult, majd eltűnt a folyosó végében.
- Jongin! - a hangra megfordultam és Krystal vetődött a karjaimba.
- Itt vagyok! - mondtam mosolyogva.
- Annyira aggódtam! Minden rendben? - kérdezte az arcomat tapogatva.
- Chanyeol meghalt! - mondtam neki. Krystal ledöbbenve meredt rám.
- Hogy? Hogy történhetett ez? - kérdezte.
- Nem tudom! Mi csak a testét találtuk meg! - a lány hátrált pár lépést és a falnak dőlt. Közelebb mentem és megsimogattam a haját.- Tudom, hogy szomorú vagy! Én is az vagyok, pedig én nem ismertem túlságosan! - Krystal zokogva ugrott a nyakamba.
- Mi történt? - kérdezte egy hang a hátunk mögül. Yeri volt az. Kérdőn pislogott fel ránk. Krystal pillanatok alatt szedte össze magát. Megtörölte a szemeit és megrázta a fejét.
- Semmi Yeri! Csak örülök, hogy Jonginék épségben vannak! - a lány mosolyt erőltetett az arcára és megfogta a kislány kezét.
- Nem hiszem el! - akadékoskodott Yeri. Úgy éreztem, itt az ideje, hogy témát váltsunk.
- És te nagylány, mit csináltál, míg távol voltunk? Ugye nem rosszalkodtál? - Yeri arcára hatalmas mosoly ült ki és már bele is fogott a mesélésbe. Titkon Krystalra pillantottam, aki hálásan nézett rám. A kislány órákig tudott volna beszélni, de Krystal rászólt, hogy ne tartson fel, majd rám pillantott.
- Szerintem fürödj le és pihend ki magad! Fárasztó napod volt! - simogatta meg az arcom, majd puszit nyomott rá. Mosolyogva intettem nekik és a zuhanyzók felé vettem az irányt.
